2013. október 7., hétfő

Káosz, rendrakás és hála...

Sziasztok!

Egy ideje érik már ez a bejegyzés. Ismét a lelkembe ások kicsit. Előre szólok, ez megint kusza lesz, és hosszú.

Nem véletlenül a cím. Az egész múlthetem "borzalom" volt. Nem történt semmi rossz, egyszerűen azt éreztem, hogy el kell ülnöm kicsit a seggemen, egyedül lenni, mert káosz volt, körülöttem és bennem is, és rendet akartam tenni. Nem is csak úgy akartam, feszített az egész. Zavart a kupi a szobámban, a fejemben és a lelkemben. Rendrakás... Már a szóban is benne van, rendet rakni, rendezni, rendszerezni. Nem mondanám mániákusnak magamat, de szeretem a rendet, a tisztaságot, a rendszerezett dolgokat. A polcomon, a fiókomban, a munkahelyemen, a lelkemben, a fejemben. Van hogy képes vagyok az egész szobámat összecseszni, kiszórni mindent a szoba közepére, csak hogy aztán összepakolhassak. Ez az a káosz, amit megteremtek, hogy aztán örüljek neki, hogy amíg szó szerint rendet teremtettem, addig átvitt értelemben a kis agyamban és szívemben is.
Annyira tele volt a fejem, hónapokig rosszul voltam testileg és lelkileg egyaránt, ebbe nem mennék bele, mert már úgyis tudjátok, aztán egy idő után túlléptem és hiperaktív voltam, amit bár szerettem, de közel két hónapnyi "pattogás" volt. Ez idő alatt pedig nem ültem le elgondolkozni, hanem csak sodródtam, és ha nem jött az ár, ami sodort volna, hát generáltam én. Csakhogy én világéletemben olyan voltam, aki mindig mindent megrág, megemészt, mert erre nekem szükségem van. Leülni és "elbeszélgetni" a fejemmel, hogy mi miért van, miért jó vagy nem jó, min kéne változtatni, vagy csak szimplán a történéseket feldolgozni.
Hétvégén egyedül voltam, és időt szakítottam saját magamra, és ahogy szépen kitakarítottam a kis lelkem belső bugyrait is, csomó dolgot "találtam", ami eddig is ott volt, de egy ideig a szomorúság, aztán pedig a nagy pörgés miatt nem láttam - vagy csak dacból nem akartam látni.
És itt jött el a cím 3. része. A hála. Azt hiszem, ez egy olyan dolog, ami nem elvárható, nem kötelező, és nem feltétlenül viszonozzák. Kicsit talán olyan, mint a szeretet...



És akkor szépen elgondolkoztam, hogy mi emberek képesek vagyunk beleszokni a mókuskerékbe, és közben észre sem venni azt a rengeteg csodát, ami körülvesz minket. Ez minden embernél lehet más és más, nem az én posztom eldönteni, kinél mi legyen, az én feladatom csak a saját életemben észrevenni, szeretni, és hálásnak lenni azokért.
Sokáig az egyik barátnőmmel minden nap megírtunk egymásnak 3 olyan dolgot, amit aznap tettünk és másnak örömet okoztunk vele vagy csak jót tettünk (ez lehetett annyi, hogy segítettem egy idős néninek vagy meghívtam valakit egy csokira vagy bármi apró gesztus) és 3 olyan dolgot, ami nekünk jó (ez is lehetett bármi, akár hogy kaptunk vagy vettünk valami jó dolgot, hogy valaki megdicsért minket, egy jó beszélgetés, bármi). Aztán ez szép lassan elmaradt, leginkább mert nem is kerestem a jó dolgokat, de egy ideje motoszkál bennem, hogy én megint akarom ezt. Megint észre akarom venni a jó dolgokat, és beletenni jó dolgokat mások életébe.


És itt jön az a rész, hogy miért lehetek hálás. Ez egyrészt nekem jóleső érzés, hogy ezt összeszedem, hogy figyeljek ezekre, másrészt talán lesz olyan, aki hozzám hasonlóan hanyagolta ezt mostanában, és megjön a kedve hozzá. :]

Az első és legfontosabb, amiért hálás lehetek talán az, hogy túléltem magamat. Nem akarok itt mártírkodni, de mivel nem volt annyira rég, még emlékszem rá, hogy bizony voltak olyan éjszakák, amiket végighánytam, olyan reggelek, amikor úgy keltem fel, hogy még egy részem elpusztult, de nem eléggé, és olyan napok, amikor senkihez nem szóltam, nem ettem, csak vegetáltam. Ez nem hangzik jól, de az élet nem mindig habostorta, de a gödör aljából nagyobb dicsőség kimászni, mint a szék alól.. Én meg kimásztam, és ez tök jó.
Persze ehhez ott volt mellettem nagyon sok ember, akik akkor is elviseltek, amikor már nekem nehezemre esett magamat, és akik akkor is szerettek, amikor mocskosul utálatos voltam. Nem fogok mindenkit felsorolgatni, de nagyon nagy köszönet és hála jár az én egyetlen Kib***ott Királyságos Királylányomnak, aki mindig mellettem volt (EZT csak Neked :P ). Meg persze még sok embernek, de azt hiszem, Bia volt a legfőbb támaszom.
Aztán ha úgy vesszük, igazán örülhetek neki, hogy mindig volt valaki, aki "figyelt" rám, és hogy a legtöbben nem kérdezték meg, mi van velem, hogy vagyok, mert tudták, hogy nem jó ötlet.. Ja és hát akkor már a Tesóm is megemlíteném, aki nem megkérdezte, hogy akarok-e menni valamerre, hanem közölte, és ezáltal is sok kellemes pillanatom volt. Valamint az augusztusom jó része azzal telt el, hogy a saját határaimat feszegettem, és olykor-olykor átléptem azokat, olyan dolgokat csináltam és próbáltam ki, amiket előtte nem tettem volna... Nem kell itt semmi rosszra gondolni, példának okáért ezelőtt sosem sétáltam végig mindennemű hiszti nélkül mosolyogva Balatonfüreden a sétányon, ami dugig van emberekkel, akik hozzámérnek és tolonganak és különben is meleg van.. :]



A következő nem is annyira hálával, mint inkább büszkeséggel tölt el, hogy nem hagytam abba a tornát, rendületlenül csináltam, csinálom (vagyis két hét kimaradt a piercing miatt meg másfél hét betegség miatt, de ennyi), és a blogolást sem hagytam abba. Tudom, hogy volt olyan időszak, amikor nem volt annyira élvezhető a blog, de mindig igyekeztem, és ígérem, ezután is igyekezni fogok szerethetővé tenni számotokra is. :]
Ja és persze nem elhanyagolható tényező, hogy annyira jó a humorérzékem, hogy még bőgés közben is képes voltam idióta szóvicceket kreálni és aztán röhögni rajta... :D

És akkor már idevehetem azt is, hogy a sok kérdőjel után újra boldog vagyok, nem akarok itt nyáladzani Nektek, de mindig úgy tartottam, hogy amíg egy ember nincs békében magával, addig nem tudja magát szeretni. Amíg pedig nem szereti magát, addig más sem fogja szeretni. És amikor már nem voltam magányos, csak egyedül voltam (mert egyedül lenni jó, de a magány nagyon rossz, mert ott az ember magával harcol rendületlenül), akkor Ámor úgy döntött, megint spanol velem.. :]
Szóval a lényeg, hogy onnantól kezdve, hogy megbékéltem magammal és kicsikét is nyitottam afelé, hogy igenis vannak jó dolgok, és hálás vagyok értük, még több ó dolog jött az életembe. Ez a kép pedig szerintem egy mondatban foglalja magában a világ egyik legnagyobb bölcsességét..


Hát ennyi lett volna a kis agymenésem, remélem, lesz akinek ez egy kis erőt ad, vagy megerősítést, vagy csak szimplán lesz, aki pár percre elgondolkozik azon, mennyi csoda, mennyi jó dolog van az életünkben, amiket természetesnek veszünk, de inkább hálával kéne rájuk gondolni.

19 megjegyzés:

  1. Voltak részek,amiken keresztül magamra ismertem.
    Tanulságos volt.Köszönöm.:-)

    VálaszTörlés
  2. Szeretek pozitív dolgokat olvasni, nagyon jó poszt lett^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett :]

      Törlés
  3. Annyira jó ezt olvasni, köszönöm szépen, és nagyon örülök a boldogságodnak! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért furi, hogy így kb egyszerre írtunk tök hasonlót. :]
      Én meg a Tiédet köszönöm! Stramm csajszi vagy, és csak így tovább! ;]

      Törlés
  4. Nagyon tetszett ez a bejegyzés, és nagyon örülök, hogy már jól vagy! :) És igazad van, nagyon fontos tudni, mennyi mindenért lehetünk hálásak. :) Jó volt olvasni a bejegyzésedet, és remélem most sokáig boldog időszakod lesz! :)

    VálaszTörlés
  5. Csak pár másodpercem volt, de köszönöm! Régebben, mindig volt egy játékom, amit egy könyvből tanultam. Mégpedig: minden rosszban van valami jó. Örülök neked, hogy boldog vagy! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez így van, csak van, hogy idő kell, míg rájövünk, mi is az a jó :]
      Köszönöm, és örülök, hogy Neked is tetszett :]

      Törlés
  6. Annyira jó volt ezt olvasni :) ami nem öl meg az megerősít és ez látszik is a bejegyzésedben :) örülök hogy jól vagy!:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, bár Peter Griffin óta, "ami megöl, az erősebbé tesz!" :D

      Törlés
  7. Én is így takarítok! És utána mindig rend van nem csak a lakásban, hanem a lelkemben is. Amúgy pedig: marhára megérdemelted már a jót! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó, hogy más is így van vele :P
      Köszönöm :*

      Törlés
  8. Egyet értek az előttem szólóval, mert rád fér, hogy jó is történjen az életedben.
    Sokszor vagyok ilyen nagytakarításban, és örülök, hogy más is úgy gondolja, hogy minden napban van csoda, csak vagy észrevesszük, vagy nem.
    Azt ne felejtsd el, hogy az élet pofonokat osztogat, viszont nem ez a lényeg,hanem hogy hányszor állsz fel! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, meg ha citrommal kínál, kérjek hozzá vodkát! :D

      Törlés