2013. augusztus 11., vasárnap

justgirlythings III.

Sziasztok!

Ismét hihetetlen, hogy eltelt egy hét, vagyis most tartok ott, hogy jéé, eltelt a nyár nagy része, te jó ég... Így ismét hozom a vasárnapi képadagot, némi személyes sztorizgatással. :]


Lehet mondani, hogy hiú vagyok, bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy felspanol, amikor úgy lépek ki otthonról, hogy azt mondhatom, mindent megtettem, hogy a maximumot hozzam ki a külsőmből, akármilyen is a hangulatom, amikor pedig rossz kedvem van, és tudom, hogy nem feltétlenül fogok tudni mosolyogni, legalább csinos legyek, kicsit feldob azért. 


Az elmúlt 3-3,5 évben nem igazán jártam koncertekre, kicsit benyuggeresedtem, ennek egyik fő oka a távkapcsolat volt, most, hogy mondhatni, túltettem magam rajta, újra kezd igényem lenni, hogy ha nem is hetente, de legalább néhanapján ellátogatni 1-1 koncertre, rendezvényre. A legközelebbi terv augusztus 20., életem második Paddy koncertje, természetesen az én királyságos királylány barátnőmmel. :]


Ti is tudjátok az elmúlt fél évem történéseit nagyjából. Régen mindig ki akartam tűnni a tömegből, más akartam lenni, mint a többiek. Egy idő után aztán rájöttem, hogy akarnom sem kell, annyian mondták, hogy "különleges" vagyok - nem nagyképűségből, hanem hogy fura vagyok, stb. Mostanában pedig inkább bele akartam olvasni a környezetbe, elnyomni a hülye humorom, a fura szokásaim... De rájöttem, hogy ennek semmi, de semmi értelme, sokkal jobb, ha saját magam vagyok, aki szeret, így szeret, aki meg így nem, az máshogy sem szeretne.


Annyira ez a blogon talán nem jön át, aki már találkozott velem élőben, az tudja, tudhatja, hogy nagy mókamiki tudok lenni, illetve szeretem is ezt a "szerepet" betölteni bizonyos határig, amikor pedig barátokkal, barátnőkkel vagyok, lelőni sem lehet, annyira dől belőlem a hülyeség, ez által én is vidámabb leszek, ha a barátaimmal vagyok. Viszont ha úgy adódik, komoly témákra is vevő vagyok, bárhogy is legyen, amikor tudom, hogy nagybetűs baráttal/barátokkal vagyok, boldog vagyok. (Néha nem látszik az arcmon, de így van ám! :] )


Kiskoromban is voltak már eléggé fiús dolgaim, és ez mostanában is így van, de ettől függetlenül oviban szinte mindig királylánynak öltöztem farsangon. Nyilván, hát a mesék után melyik kiscsaj ne akarna királylány lenni?! Az idősebb nővérem a mai napig néha csak annyit kérdez, hogy "Na mi van királylány?!", sokszor, ha valakinek nem akarok elhinni valamit, csípőből rávágom, hogy "Ja, én meg királylány vagyok!", de van, hogy ismerősök, barátok, minden előzmény nélkül lekirálylányoznak. Én ezt szeretem is, meg akármennyire tudok puffogni, és mondani, mai napig hiszek a tündérmesékben - még akkor is, ha néha azt mondom, hogy nem.. És hát... Biával királyságos királylányok vagyunk, na.. Ez már így marad. :]

A végére just for fun, egy ovis, királylányos fotó, topogóscipő, tiara, kistáska, ékszer, meg mindenf*szom, ami csak kell, tudtam élni már akkor is, az óvónéninek (aki amúgy a szomszédunk) pedig így 19 év távlatából is köszi, hogy segített az ékszereimmel.. :D


Rátok igaz valamelyik?
Egyébként arra gondoltam, ha lenne rá igény, és érdekelne Titeket, összedobnék egy ilyen kis nosztalgia-bejegyzést a régi fotókból. :]

Köszönöm a figyelmet, kellemes vasárnapot Nektek!

4 megjegyzés:

  1. Királyláááány! :)
    A koncertes rész kivételével minden passzol (asszem abból már kinőttem, illetve bele sem nőttem igazán). Már megint :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hallod, a cirkuszban a fotós srác megmondta... Odajött, és rám nézett, közölte, hogy "Királylány! :)" :D
      Amúgy én gyűlöltem koncertekre járni, nem tudtam beépülni a többiek közé, de hát új élményeket kell gyűjteni... :P

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Mondjuk a 3.-4. olyan "általános" szerintem :]

      Törlés