2013. július 9., kedd

Helló, Klau!

Sziasztok!

Nagyjából tudja mindenki, aki olvassa a blogot, hogy az év első felében min, miken mentem keresztül.

Ez most nem kisregény lesz, hanem nagy, szóval akinek nincs ideje vagy kedve most az agymenésemhez, ne olvassa el, de röviden annyit, hogy lesz benne rossz és jó egyaránt.

A szartenger nem állt meg ám a szakítással, nagyon nagyon próbáltam nem érzékeltetni a blogon, hogy mi a helyzet, de többen is mondták, én pedig most elmesélem a személyes történetem, mert minél többet meséljük, annál kevésbé az életünk része, annál távolibb, és annál kisebb a súly rajtunk.
Kezdeném akkor az "időszámítás előtt". Kb 3,5 éve jutottam el odáig, hogy nem utáltam magam, nem úgy keltem fel minden nap, hogy minden, amit teszek, az szar, semmi nem sikerül, stb. És erre nagyon büszke voltam, mert fél év kellett, hogy feldolgozzak egy szakítást és egy pótvizsgát, aztán meg azt, hogy más ember lettem, hogy élhetek úgy, hogy a jót keresem, és a jót várom.
Ezek után elvoltam elég sokáig egyedülállóként, nem is igazán hiányzott senki, mert úgy gondoltam, érettségi idején úgyis csak "kolonc" lenne a nyakamon, hiszen tudtam, hogy tanulnom kell, és a tőlem telhető legjobbat adni.
Aztán úgy adódott, hogy amikor én nagyon nem akartam, akkor sodort össze a sors T-val, (nem, nem vagyok már hajlandó leírni azt, hogy "Vele" vagy a MINKET kifejezést így.)
Eltelt majdnem 3 év, igaz, nem találkoztunk napi szinten, de szerelmes voltam, nagyon. És az én-ből mi lett, aztán meg ugye pici darabokra törte a szívem.
A szakítás előtt két héttel ugye új szalonba kerültem, még meg sem szoktam az új helyet, a többiek meg egy kedves mosolygós csajhoz szoktak, akivel hülyülni lehet, aztán amikor következő hétfőn bementem, megkérdezték, hogy na milyen volt a hétvége, én meg leültem zokogni, aztán inkább kimentem rágyújtani... Tényleg nem volt égő..
Ezek után kiderült, hogy a családi vállalkozást abba kell hagyni, mert nem éri már meg.
Ez volt lassan négy hónapja, nagyon sokat sírtam, nagyon sokszor voltam rosszul, de fizikai tünetekkel is, nem annyira, hogy kórházba kell menni, de volt hogy végighánytam az éjjelt, volt, hogy nem volt úgy konkrét fájdalmam, egyszerűen csak nem bírtam felkelni az ágyból, ez szerencsére általában hétvégén volt. Nem evés-hányinger, evés-hányinger, stb.. Hol 3-4 órákat aludtam, hol 10-11 órákat. Nem, nem vagyok és nem voltam depressziós, szerintem akkor hét közben sem tudtam volna felkelni és bemenni dolgozni.
Az elmúlt közel négy hónapban újra utáltam, gyűlöltem magamat, holott nem én tehetek róla, egy új munkahely bárkinél jöhet, egy szakítás is, és tisztában vagyok vele, hogy én részemről mindent megtettem, az, hogy a másik igényei változtak, nem hibája senkinek, de szólni illene. Na mindegy. Egy vállalkozás sikertelensége pedig ismételten nem személyes hiba, de kellett egy bűnbak, én meg mindig kéznél vagyok épp magamnak.
Abbahagyhattam volna a blogolást, hogy ne lássatok "tönkremenni", abbahagyhattam volna a munkám, mert égő, hogy 22,5 évesen ha megkérdezik, mizujs, elsírom magam, mehettem volna pszichológushoz (erősen gondolkoztam egyébként rajta), de azt mondtam, ez az én csatám, én rendezzem le. A blogolást azért nem hagytam abba, mert egy szóban IMÁDOM! Kikapcsol, a tornán és a sorozatnézésen kívül az egyetlen olyan dolog volt ez nekem ebben az időszakban, ami ki tudott kapcsolni, és amire azt mondtam, túlságosan szeretem, túlságosan jól esik csinálni, mért ne tenném?!
És teltek a napok, eleinte minden reggel úgy keltem fel, hogy ez volt bennem az első gondolat "Megint meghaltam egy picit belülről, de már megint nem eléggé!" Ha nagyon őszinte akarok lenni, persze, eljátszottam a gondolattal, hogy könnyebb lenne, ha nem is léteznék, de egyrészt mindig úgy gondoltam, a gyenge emberek ölik meg magukat, másrészt meg még annyi mindent vártam, annyi embert szeretek, annyi mindent akarok tenni, hogy aztán ezt el is vetettem.
És most idézném a bölcs Peter Griffint: "Ami megöl, az erősebbé tesz!"



Mert hogy még egyet belém rúgott, amivel azt éreztem, tényleg megölte azt, aki mellette voltam, és mivel az már nem lehetek - bármennyire is szerettem volna, már nem lehetek, nem leszek, sőt már nem is akarok! -, azt pedig aki utána lettem, utáltam. Aztán rájöttem, hogy nem kell, mert van mire büszke legyek, bármennyire közhelyes dolgok is (család, barátok, munka, torna, blogolás, fejlődés bizonyos dolgokban), igenis fel kell állni és csinálni. Persze, mindenki (Ti is!) mondogatta, hogy fiatal vagy, lesz majd más, majd idővel jobb lesz, de őszintén leszartam. Tudtam, hogy így lesz, de nem akartam, féltem attól, hogy változás jön, hogy el kell engedni a múltat. Aztán másfél hete úgy keltem fel, hogy én unom a sírást, unom a rosszullétet, hogy szinte mindennek unalommal állok hozzá, hogy nem mosolygok, hogy elbarikádozom magam. És szerencsére vannak barátaim, akikre számíthatok, nem sok, de olyanok, hogy éjjel is felhívhatom Őket. Olyan helyen dolgozom, ahol szeretem az embereket, és mint minden családban, nálunk is vannak gondok, veszekedések, de mindig itt voltunk egymásnak. Ezen felül pedig megtanultam a tornát arra irányítani, hogy levezessem a dühöm, ami plusz energiát adott folyamatosan.
Aztán most ott tartok, hogy kb. hiperaktív vagyok, nem bírok megülni a seggemen, ha hívnak, hogy menjek valahova, a szokásos "ááá, de niincskedveem" után összekapom magam, és már én pattogok, hogy "na, indulhatunk már?". Más lett a világ, mosolygok, és mosolyognak az emberek, örömmel megyek be melóba, és jókat röhögünk, tényleg nagyon jó kis közösség egyébként szerintem.
Szóval ez a csata állása most: Klau-Élet: 1-0.
Persze, most is vannak gondok, biztosan fogok még sírni az életben, csalódni is, és leszek padlón. De ez mind mind csak erősebbé tehet, főleg mert hiszem, hogy oka van mindennek, még akkor is, ha akkor és ott nem tudjuk meg, mi az, csak évekkel később.
Elvesztettem egy embert, magam is, de volt annyi önuralmam, hogy ne alázkodjak meg egy olyan ember előtt, akinek már nem kellek, és ez szerintem helyes dolog.

Az egésszel arra akarok kilyukadni, és ezért is írtam meg ezt az egészet, hogy vannak rosszabb és jobb időszakok az ember életében, a lényeg, hogy ne ragadjunk meg a rossznál, inkább törekedjünk a jót tenni és jól érezni magunkat.
Tudom, hogy nem vagyok ám bölcs, de hátha lesz valaki, aki tanulhat ebből, vagy picike erőt adhatok, és akkor már megérte megírni. (Másrészt meg, ha elkapna a rossz kedv, majd merítek belőle én! ;])


Aki elolvasta, annak köszönöm, és hatalmas cuppanós puszi, aki meg nem, az majd lesse meg a későbbi lakkos bejegyzést! :]
Köszönöm a figyelmet, mosolygós szép napot!

61 megjegyzés:

  1. Oh, ha tudnád, hányszor éreztem én is így magam... :( Aztán rájöttem, hogy az ilyen dolgoktól, amik napokra-hetekre a padlóra küldtek, na ezektől lettem erősebb. Mert túléltem őket. Én nyertem. :)
    Fel a fejjel! Ha támogatás kell, itt egy jó pár váll a monitorod túloldalán! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy, köszönöm! :]
      El nem hiszitek, mennyire jól esik ilyet olvasni, na meg mosolyogni végre! :]

      Törlés
  2. Orulok,hogy jobban vagy,es jol tetted,hogy nem hagytad abba a blogolast. Sajnos mostanaban nem nagyon olvastalak, vegre osszejottek a dolgok (nekem is juppi :D) es nem a gep elott ulok,hanem VELE vagyok! :D Szoval kitartas tovabbra is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, ott még nem tartok, de legalább már érdeklődöm más hímegyedek iránt is :D
      Neked meg gratula, aztán vigyázzon ám Rád! :]

      Törlés
  3. Nekem sem egy álom az elmúlt pár hónap, minden nap úgy kelek, hogy semmihez sincs kedvem és sokszor nem is csinálok semmi értelmeset, a blogot is picit hanyagolgattam, de rájöttem, hogy a kedves kommentek olyan jól esnek, már azoktól jobb kedvem lesz, szóval ez miatt igenis blogolok továbbra is :) ezen kívül meg próbálok erőt meríteni mindenhez, hogy kibírjam és erős legyek, remélem hamarosan megváltozik majd minden :) Neked pedig továbbra is kitartás, jó olvasni és az írásból érezni is lehet, hogy jobb kedved van! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fel a fejjel Neked is, tudom, közhely, de tényleg lesz jobb, én nem mondom, hogy hamar, szenvedd ki magad, add ki magadból, aztán csomagold be, és köszönj el tőle.. :]

      Törlés
  4. Szerintem sokunk nevében mondhatom, hogy örülünk, hogy küldtél egy K.O.-t a kupacnak. Én amúgy az ilyen kiszenvedésnek vagyok a híve. Igenis, ha ilyen dolgok vannak, nem kell eljátszani, hogy jajjdejómindenésmégmindigrózsaszínavilág. Egy kapcsolat végét is ki kell szenvedni, és a fájdalom érzése is hozzátartozik az emberhez, elvégre, ha nem lenne néha szar, hogy értékelnénk a jót?:) Meg normális esetben úgyis felragyog egyszer a nap. Én a cigit is így fejeztem be. Egyik napról a másikra. Ekkora kaliberű dolgokat szerintem csak így lehet letudni. És valóban büszke lehetsz magadra, hogy nem mentél le kutyába. Sokkal jobban utálnád magad szerintem.
    Az új helyhez meg gratu, reméljük a legjobbakat, de az a lényeg, hogy jól érzed magad!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, és az ilyenek miatt kell folytatni a blogot, meg mindent... Egyébként én mikor ezzel jöttek, hogy jajj szép vagy, fiatal vagy, csinos vagy, majd jön más, idővel jobb lesz, szóval ezek a tipikus közhelyek, annyit mondtam, hogy TUDOM, de nem érdekel, és nem akarom, hogy jobb legyen, majd ha kiszenvedtem magam, kiadtam magamból minden rosszérzésem, akkor lesz az, hogy akarom, hogy jó legyen, és akkor fogok is tenni érte.
      Beszéltünk egyébként elég sokáig, sokat, ami kellett akkor, és nem is bántam meg, nem tudtam akkor még egyedül mindenben megállni, megvolt még a ragaszkodás, ilyenek, de hát van, amikor mást nem lehet tenni, csak elfogadni (nem beletörődni)..

      Törlés
  5. Szívből örülök, hogy sikerült túltenned magad a problémákon. :) Igen, én is kicsit észrevettem az utóbbi 4 hónapban a blogon, hogy nem vagy a régi, de szerencsére változott a helyzet. Azért reméltem, hogy nem hagyod abba a blogolást, és így is lett. :) Talpra álltál, most azon kell lenned, hogy ez az állapot így maradjon. Légy erős, mi veled vagyunk! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondták többen is, de hát az is én voltam, a csúnyábbik kis részem, de mindenkinek van, egyébként azt hittem, sokkal több idő lesz ezen túllépnem, de túlságosan akaratos vagyok.. :]
      És azért nagyon örülök ám, hogy ennyien megmaradtatok. :]

      Törlés


  6. Erős csaj vagy, büszke vagyok rád! :)
    Sajnos vannak rossz periódusok mindenki életében, de túl kell lépni rajta ha nagyon nehéz akkor is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, vannak persze, de kellenek is, mindig azt mondom, kellett minden ahhoz, hogy az legyek, aki lettem, ezért nem bántam meg azt sem, hogy évet ismételtem, hogy egyszer pótvizsgáztam, mert mindig jól jöttem ki a dologból. Persze ezt mindig hónapokkal vagy évekkel később fogtam csak fel. Nem mindig azt kapjuk, ami kell, hanem amire szükség van. :]

      Törlés
  7. Hajrá Klau, csak így tovább! ;)

    VálaszTörlés
  8. Azt hiszem még sosem kommenteltem hozzád pedig ezer éve olvaslak már, épp itt volt az ideje:)) Most, hogy olvastam a soraidat elkapott az az érzés, mintha csak a saját szavaimat látnám. Az utóbbi időben rám is rám jár a rúd, a nem találom a helyemet a világban korszakomat élem, úgy érzem elvesztek valahol a céljaim, a vágyaim, a terveim. Sehogy sem tudok vissza találni hozzájuk. Nagyon csodállak, hogy túl tudtál lépni a problémáidon, hogy a nehéz időszakban is volt benned annyi kitartás, és erő, hogy felül tud emelkedni a dolgokon! Baromi erős csaj vagy! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, hogy írtál, és őszintén remélem, hogy Te is helyre jössz, nem mondom, hogy nincs olyan pár perc naponta, amikor belemélyedek a fejembe, de akkor inkább lefoglalom magam gyorsan valamivel. :]

      Törlés
  9. Nagyon örülök, hogy már jobban vagy! Így kell ezt csinálni, erőt kell venni magunkon: nehéz, de muszáj! Biztos vagyok benne, hogy sok embernek segít ez a pár sor (nem is volt olyan hosszú :) ), bátor voltál, hogy leírtad! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A leíráshoz nagy bátorság nem kellett igazából, sőt, inkább megkönnyebbültem. :]

      Törlés
  10. Először is, ha jön a balszerencse, az bimbózásnak indul, virágot bont, és egy egész emberöltőnek érezzük, hogyha marad. Másodszor pedig, jó, hogyha kiírod magadból, vagy többször/egyszer kiadod, mert nem érzed annyira a magadénak, nem nyomaszt.

    Én hagytam a régi honlapomat, hogy lássanak tönkremenni. Konkrétan megerőszakoltam azt az oldalt. Ezért is költözködtem egy darab idő után. De jó lecke volt.

    Az írás utolsó, vidámabb fele miatt mondtam neked azt anno, hogy nem írom meg, mikor kell boldognak lenned, mert a te utad. Neked kell rálépni és elindulni rajta, mert ez mind tőled függ.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, ráadásul mindig azzal jöttem, hogy "na, most még mi jöhet?" és mindig jött valami.. Aztán meg azt mondtam, hogy "akkor gyere b*zdmeg, essünk túl rajta", és abbamaradt. :D
      Nekem mindig sokat segít ha kimondhatom/leírhatom, mert könnyebben el tudom fogadni, akár jó, akár rossz dologról van szó. :]

      Törlés
  11. Nem az az erős ember, aki soha nincs maga alatt, akinél nincsenek hullámvölgyek, hisz ilyen egyszerűen nem létezik.
    Akkor vagy erős, ha felismered és tudsz rajta változtatni, ki tudsz jönni belőle. Ezt pedig a legtöbbször az embernek magának kell megélnie.
    Nem vagyunk egyformák: én pl rengeteget agyalok ilyenkor (legutóbb még naplót is kezdtem írni, hogy rendszerbe szedjem a gondolataimat), Te pedig felszívod magad és lerázod magadról.
    A lényeg az, hogy nagyon örülök, hogy - bár hosszú még az út - már kifele tartasz mindebből és egyre jobban vagy! :-D
    Hajrá, csak így tovább! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, ezt mondtam én is, amikor hívtak ide-oda, hogy ha nekem az segít, hogy bekuckózok és egyedül lehetek a "fejemmel", akkor mért ne tenném?... És nagyon remélem, hogy most már tényleg csak jobb lesz.. :]

      Törlés
  12. Örülök, hogy felálltál.
    Erős vagy, szuper vagy, és szeretünk:)

    VálaszTörlés
  13. Szuper...Végre végre kiirtad magadból
    Nehogy abbahagyd!Imadlak olvasni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, nyugi, nem szabadultok tőlem egy könnyen ;]

      Törlés
  14. Örülök, hogy jobban vagy! Szuper csaj vagy! (Bár ezt eddig is így gondoltam.) :) Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, de aranyos vagy, köszönöm szépen :]

      Törlés
  15. Nagyon örülök ennek a bejegyzésnek, jó látni, hogy kezdesz kimászni abból a gödörből. Jobban szeretem a mosolygós sminkes fotóidat, úgyhogy hajrá ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na akkor igyekszem majd mosolygós sminkes fotókat csinálni! ;]

      Törlés
    2. Kizárólag csak akkor, ha őszinte az a mosoly ;)

      Törlés
    3. Igenis, kapitány! ;]
      A tegnapi nem volt a legjobb nap, minden összejött, de mára kialudtam a nyűgösséget, remélem időm is lesz sminkelni normálisan :D

      Törlés
  16. Ugyanazt tudom csak írni, mint az előttem szólók, örülök, hogy végre egy ilyen bejegyzést olvashattam tőled :)

    VálaszTörlés
  17. Történt már velem is ilyen, 2 évvel ezelőtt, azzal a különbséggel, hogy mellettem nem voltak ott a "nagy barátok", de helyettük akkoriban szereztem 2 olyat, aki mai napig kiáll mellettem és mindenben számíthatok rájuk. Sajnos (igaz nem látszik), de most is nagyon hasonló helyzetben vagyok, igaz ez most rosszabb nekem, mint akkor volt. Jól esett most elolvasni a bejegyzésedet, erőt merítettem belőle.
    És nagyon örülök neked. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, de annak nagyon örülök, hogy legalább egy kis erőt merítettél belőle :]

      Törlés
  18. Örülök, hogy ezt így leírtad (ugye tudod, hogy az írásnak terápiás értéke van? ;)), annak meg még jobban, hogy kikecmeregtél a gödörből, tudod hogy aggódtam, meg nagyon féltettelek, mégis valahol meg volt bennem, hogy talpra tudsz állni (YOU CAN DO IT!!). Csak így tovább! The show must go on... ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, hogy tudom, eleinte magamnak is leírtam a kis nyomorom, hogy legalább addig is "kibeszélem" magamból. :]
      Persze, hogy talpra tudok, csak sokáig nem is akartam :S

      Törlés
  19. örülök, hogy már jobban érzed magad, tudom milyen nehéz lehetett!
    tényleg jó volt olvasni, hogy lassan, de biztosan megbirkózol a problémákkal. kívánom, hogy mostantól csupa jó dolog történjen veled, mert nagyon is megérdemled! :D
    puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és úgy legyen, remélem, beválik a kívánságod :P

      Törlés
    2. Teljesen egyetértek Lillával tényleg jó volt olvasni ahogy egyre pozitívabban látod a dolgokat. :)
      Mostantól a rossz dolgok mellőzzenek téged. :)

      Törlés
    3. Hát én is remélem, hogy most már eláraszt a jóság majd :D

      Törlés
  20. Nagyon örültem ennek a posztodnak és örülök, hogy újra szebben látod a világot! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. Kellett ez nekem is, tegnap este, mikor a rosszkedv megint megjött, csak végiggondoltam ezt ;]

      Törlés
  21. Szegénykém sajnálom akkor most minden összejött neked is és a családodnak is. :(

    Ezeknek a részeknek örültem,hogy így gondolod :):
    "de azt mondtam, ez az én csatám, én rendezzem le. A blogolást azért nem hagytam abba, mert egy szóban IMÁDOM! Kikapcsol, a tornán és a sorozatnézésen kívül az egyetlen olyan dolog volt ez nekem ebben az időszakban, ami ki tudott kapcsolni, és amire azt mondtam, túlságosan szeretem, túlságosan jól esik csinálni, mért ne tenném?!"
    "Aztán rájöttem, hogy nem kell, mert van mire büszke legyek, bármennyire közhelyes dolgok is (család, barátok, munka, torna, blogolás, fejlődés bizonyos dolgokban), igenis fel kell állni és csinálni." -Igen is legyél büszke ezekre ha közhelynek hangzik ha nem!

    "Más lett a világ, mosolygok, és mosolyognak az emberek, örömmel megyek be melóba, és jókat röhögünk, tényleg nagyon jó kis közösség egyébként szerintem.
    törekedjünk a jót tenni és jól érezni magunkat."
    Nagyon örülök,hogy így gondolod ez a helyes hozzáállás! :)
    Szuper,hogy fel tudtad dolgozni már amennyire lehet ezeket a dolgokat!
    Biztos,hogy nem könnyű dolgok ezek és ilyenkor az emberek úgy látják a dolgokat ahogy te is,hogy mindent negatívan látnak.

    Neked is hatalmas cuppanós puszi és azt hiszem,hogy ebből a posztodból mindenki csak tanulhat!! :)
    Kitartást a továbbiakban mindenhez és sok sikert a melóban,Anyudéknak is ! :)
    Maradj mindig ilyen mosolygós,kedves csajszi akivel lehet hülyülni így szeretünk!!:) ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, igyekszem, szerencsére általában azért nem hagynak nagyon, hogy lehúzzon a rosszkedv :D

      Törlés
  22. Én imádlak olvasni és amikor csak tehetem olvaslak!! Örülök hogy felálltál és erős vagy!! csak így tovább!! nekem tetszett a poszt!! várok még ilyen posztot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, bár remélem, a személyes/pozitív hozzáállás részre érted, mostanában nem tervezek ennyire magam alá kerülni ;]

      Törlés
  23. Örülök,hogy ilyen jellegű posztot is olvashattam tőled annak pedig még jobban örülök,hogy jobban vagy!! :) Csak így tovább.

    VálaszTörlés
  24. Gyönyörű volt amit leírtál, nagyon őszinte. Sok-sok erőt kívánok még neked az életben, mert egy okos lány vagy, aki mindent meg tud oldani! Fel a fejjel, nagyon jó ez a pozitív gondolkodás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, az ilyenek annyira jól esnek, és úgy tudják simogatni a kis lelkem :]

      Törlés
  25. Nagyon örülök, hogy végre pozitívan tudsz gondolkodni, és jól (jobban) érzed magad. =) Persze csak ismételni tudom magam, hogy továbbra is fel a fejjel. Azért meg tényleg büszke lehetsz magadra, ha nem alázkodtál meg az előtt, akinek már nem kellesz. Szerintem kevesen képesek erre... =)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, remélem továbbra is legalább ennyire elleszek, de inkább még jobban.. :]
      "Szerencsére" túl büszke vagyok ilyenkor.. :]

      Törlés
  26. Hát most úgy megölelgetnélek :-D

    VálaszTörlés