2013. június 23., vasárnap

andthatswhoiam XXI.

Sziasztok!

Újabb vasárnap, újabb személyes.. :]


Sosem voltam olyan egy helyben ülős, legalábbis itthon tutira, komolyan olyan vagyok sokszor mint a mérgezett egér, rohangálok fel alá 3 emelet között, aztán anyu vagy apu néha megkérdezi, hogy kilométerhiányom van-e.. Általában több dolgot csinálok egyszerre, szóval amikor leülök DVDzni vagy gépezni, akkor is összevissza mászkálok közben, szóval nem könnyű, na.. :D


Ha utálni nem is utálom, de nem szeretem a természetes hajam, azon belül is a színére gondolok inkább, mert szerencsére nagyon egyenes hajam van, csak elöl két oldalt van 1-1 forgóm, és ott mindig összeugranak a kis babahajak. Igazándiból a barna hajjal nem lett volna gondom, maga az eredeti hajszínem árnyalata nem jött be, ezért már elég régóta festve van.


Bár már mondtam, hogy a kutyáktól félek, de bántani nem tudnám őket, sőt, a kiskutyákkal elvagyok egyébként, és mondhatni, a rovarokon kívül szinte minden állatot szeretek, illetve azoktól is nagyrészt inkább irtózom.


Gyakran elhamarkodottan vonok le következtetést, főleg első találkozásnál egy emberről, de általában ha idő közben jobban megismerem, be szokott jönni az első benyomás...


Bár eléggé belül örülős típus vagyok, nagyon tudok örülni az apró jó dolgoknak, ha találkozom egy barátommal vagy barátnőmmel, ha valaki meglep egy csokival, vagy 1-1 szép szóval, ha szép dolgokat látok munkába menet vagy bárhol, ilyenkor általában nem hangosan vidámkodok, inkább csak magamban mosolygok, bár az a lényeg... :]

Rátok igaz valamelyik?

Köszönöm a figyelmet, kellemes estét!

18 megjegyzés:

  1. én egész addig féltem a kutyáktól, amíg nem lett saját. ő meg még olyan pici volt, és bújós. jajj, nagyon kis husi volt, imádtam! :D
    egy időben én sem voltam kibékülve a hajammal, szőke akartam lenni... volt is melírozva, talán egyszer megmutatom a blogon is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A picikkel elvagyok én is, meg a kisebb, békés kutyákkal, de úgy a nagyobbaktól kiver a víz :S
      A hajad meg mutasd csak meg, tök kíváncsi lennék, hogy állt :]

      Törlés
  2. Az első olyan volt,mintha magamat olvasnám. :D Filmet nem bírok úgy végig ülni, hogy ne mászkáljak közben. Fél óra a nagyon max.

    A kiskutyáktól nem félek, csak a nagyon nagyoktól, meg amelyiknek szép nagy fogai vannak, de nincsenek szájkosárral meg egy pórázzal féken tartva.

    A természetes hajszínem meg én se szeretem. Olyan seszínű sötétszőke. Így hajszínezem, és olyan vöröses-szőkés-barnás. A sötét nem áll jól, meg a nagyon világos sem. Vörös szintén, szóval most ez így pont jó. De évekbe tellett mire rátaláltam. :)

    Az utolsó meg szintén igaz rám is. Egyedül ha macskát látok annak adok hangot. De néha vissza kell fognom magam, hogy ne nézzenek komplett idiótának. Más esetnél is ez tart vissza. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, ma is amit leműveltem, a szobám az emeleten van, de sok minden meg a földszinten, cigizni a pincébe szoktam, szóval tényleg 3 emelet között cikázok, ma is kérdezte anyum, hogy jól vagyok-e mikor 10 perc alatt 4.×mentem a földszintre... :D
      Én simán nekiállok a cicákkal meg ilyen kisállatokkal "beszélgetni", mikor hazaérek az az első, hogy köszönök a macskának és máú-zok neki :P

      Törlés
    2. Jókat mosolyogtam a macskás sztoritokon. :)
      Azért is ,mert rám is igaz mindkettő. :D
      Úgy látszik nem csak én vagyok ilyen macskarajongó. :)

      Törlés
    3. Á, ez teljesen normális :]

      Törlés
    4. Szerintem is nőknél az. :D Ma mesélte az egyik kollégám, hogy a feleségével minden kóbor és nem kóbor macskánál meg kell állni és simogatni meg játszani vele. :D És milyen nagy befektetést igényel ez részéről. :D

      Törlés
    5. Jajj szegényt úgy tudom sajnálni :P

      Törlés
  3. mindegyik igaz rám is. :)
    a 2.-kal szerintem sok mindenki így van, sosem jó az, ami van. pl nekem is sötétbarna hajam van, 2 árnyalattal világosabb a feketétől, mégis festetem. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen-igen, erre szoktam én is mondani, hogy az embernek van, hogy mindegy, csak ne az eredeti legyen :D

      Törlés
  4. Annyi nálam a különbség hogy pl a pókokat kifejezetten szeretem. A többi jellemző rám is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na azokat én is csípem, bár így a ház körül/házban ne legyenek olyan túl nagyok :D

      Törlés
  5. Mindegyik igaz rám is, a saját hajamat pedig rettentően utáltam mindig is, alig vártam, hogy 18 éves korom után végre anyukám engedje, hogy befessem! :DD

    VálaszTörlés
  6. Rám az első és az utolsó rész igaz.
    A nagyobb,harapósabb kutyáktól én is félek,tartok pl. a rottweiler
    ,mert kisebb koromban megharapott egy kuvasz azóta van ez így. A kisebbekkel nincs gondom.
    Rovarokat én sem szeretem.
    A hajammal,hajszínemmel nincsen problémám, szeretem szerencsére. :) Pár éve volt festve vörösre + színezve csoki barnára,de eléggé tönkretette azóta újra természetes hajszínem van és marad is. :)



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére nekem elég strapabíró a hajam :]

      Törlés