2013. január 30., szerda

In My Head

Sziasztok!

Előre szólok, hogy NAGYON hosszú és személyes lesz ez a bejegyzés, akit nem érdekel az ilyen, annak ajánlom a jobb felső sarokban lévő X-et.

Egy ideje érlelődött ez már bennem, nem pont bejegyzés formájában, inkább a kicsi szívem mélyében, de talán ha kiírom magamból még könnyebben tudatosul, tehát hamarabb felfogom, hamarabb elfogadom, amik következtében hamarabb feldolgozhatom, "bedobozolhatom" aztán elrakhatom az "ebből is tanultam valamit" szobácskába az agytekervényeim között...

Szóval volt a "Merj nemet mondani" bejegyzés. Itt arról írtam, hogy merjünk nemet mondani arra, amit nem akarunk, de persze mint mindig, könnyű pofázni, és nehezebb megtenni a lépést. Jelen esetben arról beszélünk, hogy - és most jöjjön az életem "csúnya" része - 22 éves vagyok, a szüleimmel élek (nem, ez eddig nem gáz szerintem), Ők etetnek, ruháznak, stb, amiről azt hittem, ennyi idősen már rég megoldom magamnak. De még ez is hagyján, Ők segítenek végül is a vállalkozásomban, amire ismét azt mondom, hogy cikinek nem érzem, ugyanis nyilván módjukban áll, és ha már felajánlják a segítséget, amit utálok kérni, de ha valaki magától ajánlja fel, akkor úgy érzem, "jogosult" vagyok élni is vele. De egyrészt meddig?.. Azt mondták, két évig meg sem akarják hallani, hogy abbahagyom, tisztában voltam vele mindig is, hogy kibaszott nehéz lesz, mert az. Ülni naphosszat és nézni mit csinál a másik, meg olvasni, meg ilyenekkel lefoglalni magam, szeretek rejtvényt fejteni vagy olvasni, de nem kényszerből, mert unatkozom és mást nem tudok tenni. Szóval vissza a témához, egy vállalkozás nagyon sok pénz, idő, lelkierő, még egyszer pénz, és még egyszer LELKIERŐ. Ebből nekem elég sok van szerintem, másfél évnél tartok lassan, majdnem egy évet lehúztam egy helyen, ami bezárt, pont mire már kezdett kialakulni némi kis vendégköröm, mire megszokták, szomorú, akkor is kiöntöttem a kis lelkemet Nektek, és most, majdnem fél év után ismét új helyet nézek, mert konkrétan 16-18 fok van a munkahelyemen, egy fodrászatról beszélünk! Te beülnél hajat festetni 18 fokba??? NEM?? Nem? Hát én sem! Így magamból kiindulva nem csoda, hogy szétbasz az unalom... Emellett tök jól hangzik az is, hogy csak heti 3 nap, de mivel nem 5× fél napot, hanem 3× egész napot szoktam lenni, még jobban felemészt az egész, amikor ülök, és idegelem magam, látszólag nyugodt vagyok, de amúgy meg szétvet az ideg, hogy miért nincs vendég, hogy fázom, és hogy mennyi mindent fizetünk, és még csak azt sem mondhatom, hogy melegedni járok oda, hiszen kötött pulcsiban is volt hogy fáztam, és lehet mondani, hogy finnyás vagyok, de én nem tudok egész nap pulcsiban és csizmában dolgozni. (ja, hogy azt nem nagyon szoktam amúgy se hahahahah)Meg egyéb okok is voltak, egyszerűen nem érzem ott jól magam.

Szóval sosem voltam olyan, aki hamar feladja, de a kitartás egy idő után átmegy makacsságba majd dacba. Most ott tartok, hogy közöltem a kolléganőmmel, hogy februárban még itt vagyok, addig keressen mást, ha tud, mert 1 hónap a kaució, azt le "kell" dolgozzam. És hogy mért látom ezt most ilyen drasztikusan? Múlt szerdán úgy keltem, hogy lázas voltam, semmi más, csak láz. Hohó, ez ismerős, gimis koromban a legrosszabb évemet így toltam végig, mert kivoltam lelkileg, és tudat alatt szerintem így reagált a szervezetem, otthon akart marasztalni - vagy legalábbis azt, hogy oda ne menjünk. (én se meg a tudatom se :D)
Tehát szerdán is lázas lettem, de semmi más bajom nem volt, aztán azóta alig bírtam enni, inni sem kívántam nagyon, valószínűleg ennek köszönhettem az elmúlt egy hét fáradtságát, hiába aludtam 9-10 órákat, olyan volt, mintha egész éjjel bőgtem volna, míg végül szombaton az tette fel az i-re a pontot, hogy este minden különösebb ok nélkül (úgy értem nem hergeltem magam direktbe, szóba sem jött a dolog) hánytam. Amit utálok. NAGYON. És ez kicsit elgondolkoztatott, hogy vagy most, amíg még eszemnél vagyok, kezembe veszem a dolgot, nemet mondok, kiszállok, vagy ki tudja meddig nyelem még a szart és abból meg könnyű tönkremenni.. Azt meg szintén nem akartam.

Tehát a lényeg, hogy egy hét punnyadtság után ma éreztem magam picit jobban - nem jól, de jobban, mint eddig - és nem akarom elhagyni magamat sem lelkileg, sem testileg, nem tudom mi lesz, mit fogok dolgozni, hol, hogyan, és most ebben a pillanatban nem mondom, hogy nem érdekel, de leginkább az érdekel, hogy ezt itt, ebben a formában NEM. És akkor végső összegzésként, hogy mi volt az értelme: időben észhez kaptam, hogy nem eszem, nem iszom rendesen, és még addig szóltam a családomnak és a páromnak, hogy igenis akkor is szóljanak rám, hogy még egy kicsit egyek, vagy egyek valamit, ha duzzogva közlöm hogy nem akarok, és meg tudtam beszélni Velük ezeket a dolgokat. Szerintem ha Ti is hasonló cipőben vagytok, akkor érdemes ezt kicsit átrágni, és addig kibeszélni a gondokat, kilépni egy rossz kapcsolatból/munkából/helyzetből, amíg lehet, ha pedig egyedül nem megy, akkor sosem szégyen segítséget kérni!

Minden nézőpont kérdése, remélhetőleg holnapra kialszom ezt - tényleg remélem... - és újult erővel vágok a munkakeresésbe, és ismét a szebbik oldalát látom a dolgoknak. :]


Ha volt olyan, aki az egészet elolvasta, annak extraspecial thanks, ahogyan Tesóm mondaná, és a végére egy kis mókát is hoztam:

Köszönöm a figyelmet, ha bárkinek bármi lelkizős baja lenne, ne szégyelljen segítséget kérni, akár szeretteitektől, akár szakembertől. Szép álmokat!

36 megjegyzés:

  1. Én végigolvastam és minden szavaddal egyetértek. Ha valami nem jó vagy nem megy, nem kell erőltetni. És a 18 fok nagyon durva. :/
    Sok szerencsét a változtatáshoz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm. :]
      Hát igen, és az még hagyján, hogy nekünk durva, de nem egy vendég közölte a kolléganőmmel is, hogy télen inkább keres más fodrászt... na most utána vagy visszamegy vagy nem, de nekem is volt ismerősöm, aki remegett annyira fázott, inkább odaadtam a saját benti pulcsimat...

      Törlés
  2. En is vàllalkozó vagyok,ismerem a nehezsegeket föleg az elejen.Onallositsd magad minél hamarabb szakmailag!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azon vagyok, de hát akkor gondolom pont Neked nem kell magyarázni, mennyire nem könnyű..

      Törlés
  3. Én is elolvastam, és igazad van. Ha ennyire kiborit, és találhatsz más munkát, akkor az lehet jobb lenne. Sokan ki vannak borulva az én ismeretségi körömből is a munkától, de néhányuknak olyan speciális a végzettsége, hogy nem találna állást.. Használd ki, hogy még támogatnak a szüleid, mert ha az ember öneltartó sokkal nehezebb váltani :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, csak ugye ez a tudat, hogy a család mellettem áll anyagilag is, meg kisegít, hiába "természetes", egy idő után tényleg kényelmetlen, a legjobb alkalmazott fodrászként lenne, de ilyet nem találtam a megyébe sem, nemhogy Veszprémben. :(

      Törlés
  4. Elolvastam végig a posztodat és teljesen igazad van!
    A 18 fok szerintem sem állapot egy fodrászatban és teljesen normális,hogy nem akarsz egész nap pulcsiban,csizmában lenni--nem is csodálom,hogy beteg lettél emiatt.
    Én azt mondom,hogy jól tetted,hogy közölted a kolléganőddel és megbeszélted a családoddal,pároddal.
    Biztos találni fogsz egy másik helyet ahol jól érzed majd magad! :)
    Sok szerencsét és kitartást a változtatáshoz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. Remélem most már tényleg sínre kerül ez is, mert nagyon szeretném :]

      Törlés
  5. Szorítok, hogy hamar megtaláld a végre ideális helyet, tudom, nagyon nehéz ez a szakma, az én fodrászom pl. a vállalkozótársával szívta meg, és azóta sem talál maga mellé senki megbízhatót, tudnék mesélni. Az pedig szuper, hogy a családod mögötted áll, ez mindennél többet jelent. Kitartást!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na ja, van amikor nem elég, hogy valaki jó szakember, ha nem túl jó magánemberként :S ismerős ez is :S Köszönöm :]

      Törlés
  6. Én is kitartást kívánok, jól teszed hogy váltasz, mert az állandó őrlődésbe és idegbe tényleg tönkremegy az ember :/ Remélem nagyon hamar találsz új lehetőségeket, igazán megérdemelnéd! Drukkolok! :)

    VálaszTörlés
  7. Én is végigolvastam. :) Szeretem az ilyen személyesebb hangvételű bejegyzéseket. Nagyon sok sikert és kitartást kívánok Neked a munkakereséshez! Nem tedd tönkre magad! Semmi nem ér annyit! :)

    VálaszTörlés
  8. Kitartást kívánok! Ha nem érzed jól magad mindenképpen meg kell lépni ezt a dolgot. Én is épp a szuper álláskeresés fázisban vagyok így 1 hónappal az egyetem befejezése után... Mondanom sem kell, hogy utálom. =)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, akkor Neked is kitartás és sok sikert! :]

      Törlés
  9. Kitartást és jobbulást...:)
    Nehéz dolgok ezek...és remélem, hogy megint sikerül új munkát lelned (a múltkor is nagyon szurkoltam, ugyanis - szerencsére nem személyesen - tapasztaltam már, hogy milyen nehéz normális munkát lelni), és remélem ez most jobb is lesz majd...vagyis a következő hely...És próbálj meg valahogy úgy hozzáállni, hogy lehet, hogy ez nem jó, DE hamarosan jobb lesz...ha elégszer mondogatod magadnak, elkezdesz hinni benne, és ha hiszel benne, az könnyíti a dolgodat...:D (bár ezt is könnyebb mondani/leírni, mint alkalmazni)
    Szerencsére ilyen gondom nincs, mert mindig időben lépek, max utána jön rám a "mindenbajomvan" a "mindenkihagyjonbékén" és az "élnisincskedvem" érzés...mert mindig attól félek, hogy megbánom, ami lehet is, de ha nem lépek, azt tuti megbánom...:/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az utolsó mondatod most nagyon igaz volt, végiggondoltam, hogy fél év múlva is ez lesz a helyzet, azzal a különbséggel, hogy nem lesz 18 fok.. És nagyon nem tetszett, főleg, hogy lehet, hogy 1 éven belül amúgy is megszűnt volna fodrászatként működni az üzlethely, szóval belegondoltam, hogy elpazarolnék csak egy egész évet, amit nagyon nem akarok.. :]

      Törlés
    2. Hát igen...és remélhetően abban az egy évben (amit amúgy ott pazarolnál el), megleled azt a munkahelyet, ahol nyugodtan, megfelelő körülmények között tudsz dolgozni...:)

      Törlés
  10. Én is végigolvastam és én is kitartást kívánok és lelkierőt. Ne rágódj a dolgokon, csak tedd, amit tudsz, ha van akivel meg tudod beszélni a dolgokat, akkor nagyon szerencsés vagy, ezt ne feledd! :) Hallgass rájuk, bár tudom h nehéz, mert én is makacs vagyok :D
    A te szakmád sem egyszerű, mert az elején tényleg sokat kell belefektetni, pénzt és energiát is, de ha kialakul egy jó hely és vendégkör, akkor már nem fogod bánni, hogy kicsit döcögősen ment az elején :)
    Fel a fejjel! :) Ó és yes, a 18 fok hideg, neked is, de a vendégnek is, vizes fejjel 18 fokban én sem szívesen ülnék, jobb is hogy léptél!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :]
      Persze, bár már szeretnék ott tartani, hogy megvan az a hely és az a vendégkör, ami "kell", de az elején is tudtam, hogy nem lesz könnyű. Bár ez leginkább a pénz miatt zavar, mert tényleg azt érzem, hogy kb többre mennénk, ha itthon ücsörögnék a melegben, az legalább nem plusz kiadás.. :D

      Törlés
  11. Most már tudom miért írtad az egyik bejegyzésemhez, hogy neked is összejött az élet. :( Nem tudom, hogy eddig, hogy bírtad ki, de elismerésem. Nem beszélve arról, hogy 18 fokban én is azt mondanám, hogy hiába vagy jó fodrász, nem akarok vizes hajjal ott ülni, mint vendég. Szóval bevétel szempontjából sem mindegy...
    A kolléganőd egyáltalán miért marad? Vagy ő miért nem próbált intézkedni, vagy segítséget kérni tőled, hogy jobb legyen a helyzet?
    Mindenesetre egyet értek az előttem szólókkal. Minden jobb lesz majd. A lényeg, hogy ússzon a hajó. Az egyik barátnőm mindig ezt mondogatta. Minden jobb lesz majd idővel és tudod... :) minden okkal történik. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy van ez végül is, hogy van egy házaspár, akiké a hely, és tőlük bérli a kolléganő, és én meg tőle, de kezdek rájönni, hogy neki jó ez, hogy adott egy probléma, amin csak csámcsogni lehet, nekem viszont nem... Azért az röhej, hogy a hideget úgy akarta megoldani a tulaj, hogy nikecellapokat tett az ablakba.. Mondanom sem kell, melegebb nem lett, ellenben bepenészesedett az ablak... Pedig ehhez nem kell túl sok ész, hogy rájöjjön az ember, hogy így működik... :D
      Amúgy igen, ez tartja bennem a lelket, hogy ezek után csak jobb lehet :DD

      Törlés
  12. Nagyon-nagyon sok kitartást, szerencsét, és lelkierőt kívánok neked, na meg azt, hogy találd meg az álommunkahelyedet!

    VálaszTörlés
  13. kitartàs!mai vilàgban nem egyszeru lèpni,de merni kell.
    hogy azokkà vàlhassunk akik valojàban szeretnènk lenni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nehezen váltok ilyenekben, de szerencsére mindig még idően észhez kapok, hogy kell :]
      Köszönöm! :]

      Törlés
  14. Egyrészről szerintem kicsit se érezd cikinek, hogy a szüleid segítenek neked elindulni az úton. Ez ma már sajnos nem az a világ (tudom, tudom, micsoda közhely), ahol az érettségi/szakma/diploma megszerzése után ott helyezkedünk el és úgy helyezkedünk el, ahol és ahogy szeretnénk. Pláne az ilyen vállalkozás beindítása nehézkes, de a folyamatos munka, utánajárás, folyamatos önképzés meg fogja hozni az eredményét.
    Szóval, amit az egészből ki akartam hozni, csak közben megint elkanyarodtam, hogy ezt a szüleid is tudják, és nekik is az a jó, ha azt látják, hogy azt csinálod, amitől boldog vagy, hogy nem kell más munkát vállalnod csak azért, hogy boldogulni tudj, és ez az egész elsikkadjon.
    Ne csüggedj, fel a fejjel. Figyeld a lehetőségeket, légy nyitott, és minden a helyére rázódik majd:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a kedves szavakat! :] Magamtól valószínűleg nem érezném cikinek, de azt láttam a két tesómtól, főleg az idősebbtől, hogy ők hamarabb önelláttók lettek, és eleinte nagyon nehéz volt, mert ez volt a mérce (magam előtt), de sajna be kell látni, hogy már tényleg nem úgy működnek a dolgok ahogy 13-15 éve :S
      Mindenesetre ma már tényleg úgy keltem, hogy csessze meg mindenki, akkor sem hagyom el magam. ;]

      Törlés
  15. Én is elolvastam, kitartást! Az egészség az első, nem szabad hagyni, hogy valami tönkretegyen lelkileg. Remélem hamarosan minden rendben lesz!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, én is nagyon remélem :$

      Törlés
  16. Nem akarok most ide kisregényt írni, a véleményemet ismered, mondhatni "végigéltem" Veled innen a "nagy távolból" a dolgot, örülök, hogy végre megérett a változtatás gondolata. :) Sok sikert :)

    VálaszTörlés
  17. Hmm.. elolvastam én is végig, ilyenkor marhára sajnálom, hogy már nem lakom Veszprémben:( :) Teljes mértékben átérzem a dolgaidat. Én kicsit több, mint 1 évig dolgoztam egy helyen, ahonnan tegyük hozzá, az 5. héten lépni akartam, mondván, hogy nem nekem való, nem vagyok odavaló és soha nem leszek sikeres. (értékesítés) Akkor, ott ismertem meg Pasit, akivel azóta együtt élek, Ő volt az egyetlen motiváció, hogy miért ne adjam fel. Majd kb 8-9 hónap elteltével megint jött hullámvölgy (közben bejött Pasi ígérete, tényleg megtáltosodtam, össze tudtunk költözni, stb:) ), amiből megint másnak kellett kirángatnia. Majd megint. Majd az lett az eredménye, hogy mentünk be együtt, pánikroham tört rám a metrón, illetve megláttam az épületet, úgy elsírtam magam, hogy alig bírtam hazajönni (fizetésemet Ő hozta el, azért se tudtam bemenni), hazajutottam elhánytam magam és 2 napig nem tudtam kimenni az utcára sem, helló pánikroham-again. Mindez volt tavaly júniusban, e.ü. állapotomról annyit, hogy én nem lázas leszek, hanem "lányos" bajaim lesznek. Na, hát akkor olyan szinten tropára mentem, hogy hónapokig jártam hetente nőgyógyászhoz mindenféle fertőzéssel (kb most lehet kijelenteni, hogy minden ok, de még nem kiabálnám el). Ráadásul Életem ma tálalta, hogy exfőnök asszony megakar keresni FB-on, hogy menjek vissza, mert mennyire hiányzom, megváltozott, segít, bármi... Még a gondolattól is elbőgtem magam. Engem is szüleim támogatnak -megint ugye -, mert én is keresek valami rendeset azóta is. Az alkalmi munkákkal/jó esetben fizetett próbanapokkal nem nagyon vagyok kisegítve, mert a számlákat ugye a szemetek minden hónapban küldik,nem csak akkor, amikor éppen volt mit csinálnom:D Szívből remélem, hogy végre találsz olyan helyet, amilyet szeretnél, mert bár szeretem a személyesebb jellegű posztjaidat, vagyok olyan kis lelkigyökszi, hogy az ilyenektől összeszorul a kicsike szivecske- mi lenne, ha ismernélek személyesen?!:D és sokkal szívesebben olvasnék olyan személyes posztokat, amiben örömködés és juhúúúzás van:)

    VálaszTörlés