2012. november 19., hétfő

Problems, problems, problems all day long...

Sziasztok!


Ismét egy beszélgetős téma, ahogyan a címből ezt sejthetitek, azért megmutatom az inspiráló dalt, ami magát a címet ihlette:




Magát a témát pedig elég sok inger, élmény eset inspirálta.
Nyilván mindenkinek megvannak a maga problémái, kinek a megélhetés, kinek az hogy milyen színűre lakkozza a körmét, másoknak szerelmi bánat, és még sorolhatnám. Mindenkinek más, jobb esetben ezek időszakosak csak, tehát jön egy adott probléma - itt most épp nem a "milyen ruhát vegyek fel" és hasonló nagyon nagy gondokra gondolok, hanem például munkanélküliség, tehát ilyen tényleges problémára-, amit az ember jobb esetben egy ideig emleget, közben pedig dolgozik rajta, hogy megoldja. Tehát konkrét példával mondjuk valaki munkanélküli, ez gond, ő szomorú, ezt el is mondja a barátainak, ami nem baj, ha folyamatosan azon van, hogy találjon munkát (amit csak úgy tud, hogy keres, tehát próbálja megoldani a kialakult rossz helyzetet).

Nem akarom túlmagyarázni a témát, de definiálnám a probléma szót, ahogyan én látom: olyan, a környezetből, külső hatások által kialakuló nehézség, amit tőlünk telhetően lehető legjobban kell megoldani. Amit nem lehet megoldani, azt meg el kell fogadni, feldolgozni, túllépni rajta, és nem idegeskedni rajta (nem túl sokáig).

Szándékosan írtam, hogy kialakuló, tehát nem mi magunknak generáljuk direktbe. Mert ugye kinek jó, ha rossz? Úgy értem, ki akar magának ártani? Hát, az ábra szerint nagyon is sokan, ugyanis vannak akik kilószámra generálják saját maguknak a problémát, illetve ezt hívjuk inkább hisztiznivalónak.
Szóval a normális emberek megemlítik a problémájukat, ha kell segítséget is kérnek, majd tesznek ellene. De vannak olyanok (a nem normálisak :D -bocsika..), akik kitalálnak maguknak minden napra valami piszlicsáré dolgot,amin aztán egész nap lovagolhatnak, és fáraszthatnak másokat a szarakodásukkal.
És ezt mindennemű rosszindulat, gonoszság nélkül gondolom így. Konkrétan, ha valaki egymagában nyomorog azon, hogy nem tudja beosztani az idejét vagy valami.. Az viszont rohadtul zavar, amikor valaki elnyökögi a baját (óránként 3× vagy egyszer, de akkor 2órán keresztül..), KÉRI(!!!) a tanácsom, a véleményem, a segítségem, majd amikor felajánlom a segítségem, elmondom a véleményem, megpróbálok segíteni megoldani a dolgot, hatféleképpen körbejárom, 9 megoldást találok, és mindegyikre rákontrázik, hogy miért nem jó, olyankor elborul a kis agyam, és ingerülten közlöm, hogy akkor a f*szért lovagolsz rajta ennyit, ha meg sem akarod oldani, és pláne mért fárasztasz vele másokat is..

És akkor itt van erre is a megoldás... :] Próbáljuk kerülni az ilyen embereket, ha ez nem megy mert a közvetlen környezetünkben van ilyen, hagyjuk figyelmen kívül, vagy intézzük el egy "nemtom"-mal..

Tényleg senkit nem szeretnék megbántani, de aki esetleg kicsit is magára ismert, az gondolkozzon el ezen picit, és próbáljon meg kevesebb gondot okozni magának. ;]

Ti hogy álltok ezzel a témával? Vannak ilyen emberek a környezetetekben? Hogyan kezelitek az ilyen szituációkat? Én kezdem úgy érezni, hogy csak úgy lehet, mint az értetleneket, egy ideig megpróbálni segítőkészen válaszolni, aztán akin látszik, hogy menthetetlen, arra nem reagálni túlságosan..

Köszönöm a figyelmet, kellemes estét!

18 megjegyzés:

  1. Én magamra ismertem, de nem a hisztizősnél, hanem az "áldozat"nál...engem valamiért folyton meglelnek az ilyenekkel,ami nem is gond, igyekszem segíteni mindig, de amikor hasonló a helyzet, mint amit te leírtál, és ráhagyom...és utána valamit elkezdek mondani...(nem panaszkodni, hanem témát váltani), rögtön nekem esnek, hogy olyan önző vagyok, nekik nagy problémáik vannak, én meg nem vagyok képes figyelni rájuk...hát ettől idegbajt kapok...
    Jó nekem is van, hogy segítséget kérek...de én általában át is gondolom, és többnyire a tanácsnak megfelelően próbálok eljárni, ha nem sikerült, akkor szólok a tanácsot adó illetőnek, hogy ez nem jött be...de ennyi...nem nyaggatom tovább...más megoldást keresek, ha végképp nem lelek, akkor meg lesz*rom...nem fogja tönkretenni a kedvemet egy olyan dolog, amin nem tudok változtatni...főleg ha tudom, hogy én lelkiismeretesen mindent megtettem ellene...:D

    Szóval nagyrészt egyetértek veled...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az utolsó mondat a lényeg :]
      Nem vagyok én sem szent, van hogy én is tök egyszerű dologból nagyot csinálok, de pár perc után rájövök aztán, hogy hülyeség.. :D

      Törlés
  2. Sajnos nekem is van egy ilyen ismerősöm a közvetlen környezetemben és az az igazság, hogy egyre rosszabbul viselem. Adhatok neki hasznos tanácsot, neki soha semmi se lesz jó, hetekig tud szajkózni egy ezeréves történetet, hogy neki milyen rossz volt, meg így, meg úgy... De, hogy a másiknak volt már ugyanolyan rossz, az rohadtul nem érdekli, ahogy a tanácsok se, mert mindenre rá tud kontrázni! Falnak megyek ettől!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, ezért is írtam, hogy ha átmeneti, az még a jobbik eset, de mikor nap mint nap ugyanaz, az nagyon rossz a hallgató félnek :S

      Törlés
  3. Én is, mint áldozat (fodrász :D) ismertem magamra a sztoridban, és tökéletesen egyet kell értsek azzal, amit leírtál... :)
    Én ezeket az embereket hívom ENERGIAVÁMPÍRNAK! Mivel ők annak örülnek ha ajnározva vannak, és kérik hogy te átvedd a problémáikat ezáltal a te problémáiddá is válnak és ez elszívja az erődet, közben persze ha segíteni próbálsz, lehurrognak, semmi nem tetszik, holott te időt fecséreltél arra, hogy az ő kisebb nagyobb problémáival foglalkozz, és próbálj megoldást találni rájuk....
    És persze, ha neked lenne egy VALÓS problémád, amit szeretnél megbeszélni vele/velük, vagy épp te kérnél tanácsot, nem hagyják hogy elmondd mert a szavadba vágva a te problémádra kontrázva elkezdik mesélni a sajátjukat...
    Sajnos nagyon sokszor találkozom ilyen emberekkel a munkám során is és sajna a baráti körömben is van pár ilyen ember, akiket ha kell meghallgatok, de utána kussolok, tőlem már egy ideje nem kapnak semmiféle segítséget, tanácsot, mert felesleges. Osszák be, hogy vagyok oly kedves és meghallgatom őket....
    A fent leírtak eléggé bunkón, nagyképűen hangzanak, de régebben én is mindenki sorsát próbáltam segíteni, aki hozzám fordult bármivel, vissza pedig nem kaptam semmiféle segítséget, támogatást, mikor szűkségem lett volna rá és egyszerűen meguntam a kedves, megértő és segítőkész szerepet boldog boldogtalannak. Most csak azoknak vagyok hajlandó segíteni, akikről tudom, hogy én is számíthatok rájuk és tudom, hogy nem csak felesleges szájtépés amit csinálok hanem tényleg megfogadják amit mondok....
    Amint látom, hogy ez változik én is változok!
    És sokkal sokkal sokkal könnyebb így :))))
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont egy vendég volt ez konkrétan, a sztorit nyilvánosan nem írom ki, meg nevet se semmit, de igen, pont ez történt, amit Te leírtál itt.. :D
      Mondom, én sem vagyok szent, de ezt fel is vállaltam, hogy van, hogy hülyeségeken parázok (konkrétan mindig attól, hogy eltévedek, még a saját városomban is) és ez tök idegesítő lehet, de én ettől tényleg nagyon félek, nem tudom elmondani, olyan mint az arachnofóbiásnak a pók :D De aztán utána elnyugszok.. :D
      Meg hát ha az ember magában már meglátja ezt, lehet rajta dolgozni :]
      Egyébként a hozzáállásod meg teljesen jó ;]

      Törlés
    2. Én sem vagyok szent, persze ki az... De elsősorban én megpróbálom megoldani a saját problémáimat és nem ráhárítani másokra vagy épp másokat traktálni vele.... Csak tényleg sos-ben állok neki panaszkodni, hogy jaaaj jaaj, de ettől még nem lesz jobb nekem..... És én is tudok a bolhafingból mammutot csinálni, de nem ez a jellemző :D
      Egyébként a hozzáállásom miatt azt mondta a nagymamám, hogy érzéketlen vagyok és nem hiszi el, hogy "ez lett belőlem, mikor nem ilyenre nevelt" :) Nem érti meg, hogy ez egy védekezési funkció :D
      De nem baj, nekem így jó :P Még ha érzéketlennek is tűnök miatta :D (pedig nem vagyok az)

      Törlés
    3. Pedig tényleg nem érzéketlenség :D
      Túl jó a mama szíve.. Az sem jó :D

      Törlés
  4. Bekem is van egy ilyen ember a környezetemben, de utálom hogy sajnáltatja magát állandóan, aztán meg ha segítesz neki, ez nem jó az nem jó, és nyavajog.... fúú...
    kész vagyok!!!
    Minden igaz amit leírtál Klaudia!
    puszi

    VálaszTörlés
  5. Hát igen, az energiavámpírok... Az ilyen embereknek szerintem egyfajta személyiségzavaruk van, mert annyira szeretnék, ha középpontban lehetnének - bármi áron -, hogy képesek megtenni akármit ennek érdekében. Ha megfigyelitek az ilyenek a nagy örömöt is folyton hangoztatják és többször elismétlik, visszaigazolást, visszacsatolást kérnek tőled, hogy de ugye, hogy ugye? A választ több esetben meg sem hallják, ha ellentmondasz hülye vagy és jön a következő kör ajnározás/panaszkodás, mintha nem mondtál volna semmit. A megoldás valóban az, amit leírtál, negligálni kell őket, kizárni a környezetedből, ha nem lehetséges, bólogatni sűrűn, amíg el nem megy, meg nem szabadulsz tőle. Egyvalamit nem szabad elfelejteni, mindez az ő problémája és nem a tiéd, ne tedd azzá sosem, mert zsongó fejjel, dühösen mész haza és az ember miért érezze szarul magát más f.szsága miatt, nemde? :)) Keep calm and carry on, ezt már annyiszor láttam, de még mindig nagyon igaznak érzem!

    VálaszTörlés
  6. Nekem van egy barátnőm, nagyon szeretem, de egy ideje egy olyan pasival él, aki egyértelmű, hogy csak kihasználja, élősködik rajta. Nem találkozunk gyakran mert az én életstílusom - hogy úgy mondjam - már kicsit más, én férjnél vagyok és nem járok már bulizgatni.. Szóval a lány tipikusan az a makacs fajta, aki panaszkodik, segítséget kér, mire én megmondom a véleményem, tanácsot adok, erre ő mit tesz? Bólogat, de ugyanúgy folytatja tovább a dolgot a pasival. Éppen emiatt már próbálok nem szólni semmit, de persze féltem és nem tudom magamban tartani, ami nyilvánvaló. Sajnos bele kell nyugodni, hogy vannak ilyen természetű emberek és talán annyira nem komolyan venni a segítségnyújtást...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ott a pont a végén, hogy nem kell annyira komolyan venni, ha kérnek valamit, csak én általában olyan vagyok, hogy csak akkor mondom, hogy segítsen (pl. szakembert keresni) ha tényleg szükségem van rá és én nem ismerek olyat :]
      A barátnős dolgot meg sajnálom, de vannak emberek, akik benne vannak a nem jó párkapcsolatban, mert úgy vannak vele, hogy inkább az, minthogy egyedül legyenek.. :(

      Törlés
  7. Congratulations for your blog, really well done, you seguirò.se you should become my supporter on my blog, I'll wait ..
    http://ragazzocomune.blogspot.it/
    http://scrivimidamore.blogspot.it/

    VálaszTörlés
  8. Egyetértek a posztoddal!
    Néha engem is megtalálnak olyan emberek,akiknek segítségre van szükségük.
    Én szívesen meghallgatom az illetőt,tanácsot adok,de nem mindig fogadják meg.
    Volt olyan,hogy azt kérte egy barátnőm,hogy segítsek neki,életbevágóan fontos dologban álljak mellé,ami egy hivatalos ügy.
    Én mondtam neki,hogy ne haragudj,de nem segítek,mert nem az én dolgom,nem rám tartozik,nem akarok beleavatkozni,belefolyni.
    Ilyenkor az van,hogy felháborodik,hogy miért nem segít neki senki és sajnáltatja magát.
    Ezt nagyon nem szeretem!
    Azt gondolom,hogy akinek problémája van próbálja meg saját maga megoldani vagy legalább törekedjen a megoldásra!
    Ha pedig ez nem megy akkor forduljon szakemberhez!


    VálaszTörlés
  9. Szerintem az nem jó,ha másra erőltetjük rá a problémáinkat mikor annak az illetőnek is biztos vannak problémái + egyéb elfoglaltságai,mint,hogy velünk foglalkozzon.
    Nem azt mondom,hogy soha ne forduljunk tanácsért egy barátnőhöz,de ne is zaklassuk mindenféle dologgal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, hivatalos ügyekbe én sem szeretek belefolyni, pláne, hogy nem nagyon vagyok otthon benne, kérdezzen meg egy ügyvédet vagy valakit, aki ért is hozzá rendesen :S

      Törlés