2012. november 16., péntek

A méret a lényeg?!

Sziasztok!

Nyugi, nem a pasik intim mérete lesz a téma, de ezt a címet érzem talán a legtalálóbbnak.

Konkrétan a testsúlyról, azaz az emberek méretéről, és az ehhez való hozzáállásról szeretném kifejteni a véleményemet.


Ez a kép nagyrészt jellemzi a véleményemet. Nem leszek álszent, egy kis személyes dolgot is beleviszek, hogy lássátok, nem csak a levegőbe dumálok...
Sosem voltam túl vékony, de olyan túl kövér sem, inkább úgy mondanám, hogy még bőven a molett kategória alatt voltam mindig is, de mégis sok sértés ért a testalkatom miatt. Főleg kisebb korban, általános iskolában. Egyébként azt mondják, a gyerekek őszinték, de általános iskolában szerintem már nem csak őszinték, sokszor inkább köcsögök. Miért? Mert megcímkézik egymást: a dagadt, a disznó, a pápaszemes, az a rondaság, és még sorolhatnám. És ez sokszor valójában a felnőttektől jön, csak a felnőttek esetleg otthon mondják a másikról, a gyerekek meg az osztálytárs szemébe, vagy nem pont a szemébe, de közösségben.
Nagyon sokáig frusztrált, hogy alacsony vagyok, és - hogy Cartman szavaival éljek - "erős csontozatú". Konkrétan olyan 11-12 éves koromban, amikor pubikorba értem, akkor jutottam plusz jópár kilóhoz, azóta a 156 centimhez 67-69 kiló között mozogtam. A barátaim mindig azzal nyugtattak, hogy nem vagy kövér, arányosan oszlik el a súly (célozva ezzel arra, hogy mivel nagyobb a cicim is, nem néz ki rosszul az összkép), de az emberben sajnos az ilyen beszólások sokáig mély nyomot hagyhatnak. Szóval most ott tartok, hogy 57-58 kilót nyomok, tehát jó 10 kilótól megszabadultam. Ennek oka volt a stressz is, az is, hogy nem éreztem jól magamat a bőrömben, sokszor nehéznek éreztem magamat, mármint sétálás közben, főleg ha sietni kellett, megviselte a lábaimat, így amikor elkezdtem fogyni nem tudatosan, akkor döntöttem el, hogy mindenképpen 60 kg alá szeretnék menni. Ez sikerült is, nem fogok étrend- és mozgástanácsadást tartani, az nem az én asztalom, mindenkinek más jön be, én 20éves koromig alig ettem főtt ételt, 10-től 20éves koromig pedig nem igazán ettem zöldséget-gyümölcsöt, ezen is változtattam, illetve elkezdtem nemrég mozogni is. Utóbbi jó, mert edzésben tart, jobban bírom azóta a reggeli sietést, nem fujtatok egy kis reggeli buszra futás után, és remek feszültséglevezetés, valamint jobban is alszom utána. Szóval ennyi lenne az én kis történetem. Első sorban azért szerettem volna fogyni, mert már tényleg nem éreztem jól magamat, ha tükörbe néztem. Most pedig elég sokan megjegyzik, hogy jól nézek ki, fogytam, milyen jól áll, stb. Sőt, van aki nem tudja mi változott, csak szimplán annyit mond, hogy valami más, de jó. És ez csak a kis plusz, azon felül, hogy NEKEM jobb.

Ebből annyit szeretnék csak kihozni, hogy felnőttként az a lényeg, hogy az adott illető hogy érzi magát jobban. Engem nem zavar, ha valaki dundibb, ha neki úgy jó. Nem mondom, hogy fogyjatok le, azt sem, hogy hízzatok meg. Merthogy aki vékony testalkatú, és legilisztázzák vagy leropizzák, ugyanolyan rossz lehet, mint amikor egy telt embert ledisznóznak. Viszont tenni nagyon sokszor lehet ellene - itt most értelemszerűen nem azon esetekre gondolok, hogy az illető valamilyen betegség miatt hízott/fogyott, bár szerintem ezen betegségek kialakulása is sokszor lelki eredetű -, ha akar az illető. Mondom, nem akarok álszent lenni, sokáig mondogattam, hogy ronda vagyok, kövér vagyok blabla, és utólag belegondolva, amíg napi fél órát ezen kattogtam, azzal az energiabefektetéssel már akkor is tornázhattam volna, tehettem volna a problémám ellen (erre is szeretnék majd egy külön bejegyzést szánni, ha benne vagytok, mármint a problémákra és azok megoldására). Tehát igen, én (is) hülye voltam, de a nyafogással nem lesz jobb, be kell vallani, el kell fogadni, aztán meg mérlegelni, hogy ücsörgünk a szarban és hajtogatjuk, mekkora rossz szegény nekünk, vagy teszünk ellene.
Vagy a másik megoldás: nem nyafogunk, egyszerűn elfogadjuk magunkat úgy, ahogyan vagyunk, és szeretjük magunkat. (és akkor idővel majd más is fog :] )

Végezetül, amolyan utolsó gondolatként: nem illik a másik orra alá dörgölni, hogy de vékony vagy, vagy de kövér vagy, ismeretleneknek pedig pláne, hiszen egyrészt nem tudjuk, mi áll a háttérben, másrészt meg semmi közünk hozzá. A harmadrészt pedig az alábbi pár kép megmagyarázza részemről:





Összefoglalva az egészet egy mondatban: Nem csak a súlyunk határoz meg minket, de a lényeg, hogy a saját bőrünkben érezzük jól magunkat, szeressük magunkat!

Kíváncsian és szeretettel várom Mindenki véleményét, tapasztalatát, tanácsát a témával kapcsolatban.

Köszönöm a figyelmet, kellemes hétvégét!

31 megjegyzés:

  1. Engem mindig a vékonyságom miatt cikiztek, sokan azt hitték rólam, hogy anorexiás vagyok és ez is valóban ugyanolyan bántó tud lenni, mint ha lekövéreznek valakit! Pedig ettem rendesen, nem voltak soha étkezési problémáim!
    Az utóbbi fél évben 6 kiló jött fel rám, főleg a napi 14 óra munka és a rendszeres esti kajálások miatt, így most úgy érzem kicsit átestem a ló túloldalára. Mindenki mondja, hogy most milyen jól nézel ki, de én szívesen megszabadulnék kb 3 kilótól, akkor ideális lenne!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha neked elég az a 3 kiló plusz (vagy írhatom úgy is, hogy szeretnél leadni hármat a mostaniból), mert úgy érzed jól magad, ne hallgass másra :]
      Persze van, amikor már tényleg a két végletről beszélünk, de nekem is van olyan barátnőm, aki gimiben megevett 6-7 szendvicset csak amíg suliban voltunk, meg előtte otthon reggeli, utána ebéd, vacsora, csipsz, minden, és tök vékony volt, szóval szerintem van aki hajlamos a hízásra meg van aki nem.

      Törlés
  2. Világ életemben duci voltam, nem az a 100kg-os kategória, de ha rám néz az ember azt mondja, hogy duci, nem dagadt hanem duci, mert rajtam is arányosan oszlik el az a bizonyos súlyfelesleg. Sokszor próbáltam fogyni, volt hogy 12kg-ot fogytam, örültem neki, de mindig visszatértem a normális kajához amit előtte tartottam, szarul ettem, össze vissza, rendszertelenül. Most megint elkezdtem, de most azért tudom, hogy sikerülni fog, mert teljsen máshogy csinálom. Nem az a fő célom, hogy fogyjak, hanem hogy fittebb legyek. Ha megkívánom azt amit itthon esznek a többiek akkor falatozom belőle, mértékkel, de nem térek el akkor sem a saját, új étrendemtől. A mozgás és a víz fogyasztás nagyon fontos. Azzal hogy ezeket beiktattam a mindennapi életvitelembe tudom, hogy változhatok. Ha nem is tizen kilókat dobok le magamról, de a tudat, hogy nem eszek össze vissza engem kielégít.

    UI: még annyit megjegyeznék, hogy én sosem voltam magamba forduló, önsajnáltató típus, mindig is jól éreztem magam a bőrömbe, ahogyan most is :)) és ezt kellene tennie minden nőnek <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, én is leginkább a közérzetem miatt kezdtem el, mert csak feltűnt, hogy amikor rendesen eszem, normálisan, akkor azért jobb a kedvem, jobban alszom, meg a mozgástól szintén a jobb közérzet, hosszútávon meg nyilván kinézetre is dob az emberen :]
      Amúgy azért az érdekes, hogy régen mindig azt nyomatták az ismerősök, hogy "Te így vagy Te, így nézel ki jól", de most mégis megjegyzik, hogy jééé, de jól nézel ki.. Ez olyan mint amikor új haja van az embernek és "woow, ez sokkal de sokkal jobb mint a másik", de arra is ezt mondták előtte :D

      Törlés
  3. Engem is mindig a vékonyságom miatt szivattak...még most is vékony vagyok...164 cm, és 41kg...mindenki anorexiásnak hívott...pedig, arányos a testalkatom, és nem vagyok egy csontváz...és ez csak genetika, de senki nem hiszi el...rendesen eszek meg minden, viszont a csuklómon látszik, hogy mennyire vékony csontozatú vagyok...és elég érdekes lenne, ha a csuklóm olyan vékony lenne, amilyen, és én meg szélesebb lennék...és amúgy is...az embert nem a külseje alapján kéne megítélni, és nem értem az ilyen embereket, akiknek nincs jobb dolga, mint sértegetni a másikat...azoknak elsősorban magukkal van bajuk, csak másra vetítik ki...sok boldogtalan...sajnálom őket...:/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az utolsó mondatoddal úgy ahogy van, teljesen egyetértek..

      Törlés
    2. Szia! Én nem vagyok szerintem a duci kategóriába sorolható, de csontsovány sem. Inkább fenékben vagyok erős és mai napig furcsálom, hogy a csuklóm viszont annyira vékony, mint egy 10 évesé, és ahogy haladunk lejjebb egyre szélesedek vagy hogy mondjam:D szóval ilyen testalkat is létezik, és ez tényleg genetika kérdése is, ki mit örököl :)

      Törlés
    3. Hát igen olyan is van...:D
      Én ezt örököltem, nem tudok vele mit csinálni...anyu így is összesen 6 kilóval nehezebb, mint én...pedig ő már engem is megszült...:D
      Szerintem mindenkinek arra kell büszkének lennie, amije van! :D
      Hiszen bármilyen az ember testfelépítése lehet csinos...és még az se mindegy, mert bármilyen jól is nézhet ki az ember, ha egy bunkó/beképzelt/nagyképű stb...

      Törlés
  4. A képek elmondanak mindent :)

    VálaszTörlés
  5. én erre csak annyit mondanék:16 éves koromig szinte csontsovány voltam..beindult a fejlődés, 20 évesen, a 158 cm-emhez vagyok 61 kg..akkor soványnak mondtak,most meg kövérnek titulálnak..az embereknek semmi se jó..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a tipikus ha van rajta sapka az a baj, ha nincs, akkor meg az.. :S

      Törlés
  6. Ismerem a ropit :/ Nagyon tudom utálni amikor valaki odajön és közli h hízzak meg..
    Mondjuk mindig vékony voltam,pedig rendesen eszek, de engem nem zavar, az S/M méretet megtöltöm és kész. Bár eleinte nagyon zavaró volt a pici cicim, de mára elfogadtam. Majd ha a sors(és a genetika) azt akarja hogy hízzak akkor hízni fogok. 170cm 48 kg

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is így voltam, hogy valószínűleg a szervezetem is igényelte hogy fogyjak, és ha még fogja, akkor úgyis lemegy az a 3-4 kiló, amit én még szeretnék :]
      Egyébként nálam azért az is szar volt, hogy pl mellben sokszor kellett a XXL méret, de hasban meg már bő volt eléggé, és volt olyan is, hogy a tudat miatt nem vettem meg valamit, hogy mekkora méret van benne. (persze, nem mindig lehet a beleírt méretre adni..)

      Törlés
  7. Én is ugyanúgy voltam mint te: nem tetszettem magamnak, rosszul éreztem magam a bőrömben (de 1-2 évig nem tettem semmit, csak sajnáltattam magam).Tavaly február 1-jétől életmódot változtattam, és kb fél év alatt 12 kg-ot fogytam. Így ma már a 163 cm-hez 55 kg párosul :) Szerintem minden csak elhatározás kérdése.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyrészt elhatározás, mondjuk az olyanokat nagyon utálom, aki mondja, hogy jajj csak ennyi kiló, közben meg 12vel több... Érted, ha zavarja, tehet ellene..

      Törlés
  8. Úgy irigyellek titeket, hogy van kitartásotok... Én ha 1 hónap után nem látok eredményt inkább megeszek egy tábla csokit... :D
    Volt, hogy 3 hónapig jártam konditerembe heti 3-4 alkalommal 1,5 órát, kevesebbet is ettem, és semmi látszatja nem volt. Mi motiválja akkor ilyenkor az embert? =)
    Én most kb átlagos testalkatúnak mondanám magamat (160 cm 55 kg), de szeretném visszanyerni a gimis "versenysúlyomat" az 50 kg-ot... De kb 1 hónap vagy még kevesebb idő után mindent feladok. =)
    Valaki adjon már egy kis kitartást légyszi! =)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem tudom, azt azért én kihangsúlyoznám, hogy az izom több súlyban, mint a zsír, tehát amikor elkezdesz edzeni, akkor eleinte egyáltalán nem fogysz kg-ban, max. centiméterben, szóval ne add fel szerintem, illetve olvastam olyat is hogy fogyókúrázni és edzeni egyszerre nem lehet jól, pont emiatt, mert az egyik súlyvesztéssel a másik pedig súlytöbblettel jár, illetve fogyókúránál a kevesebb étel, míg az edzésnél a több játszik, ha jól tudom, aztán ha nem, javítsatok ám ki :]
      Mindenesetre az egészséges étkezés mellé mindenképp érdemes heti 2-3×mozogni valamennyit (nem feltétlen edzeni, hanem valami kis torna, kardio gyakorlatok) szerintem.

      A csoki meg jó, csak ne egyszerre edd meg a táblát hanem mondjuk egy hét alatt :P

      Törlés
    2. Timi: nekem sem volt sokáig látszatja, pedig én is jártam konditerembe heti háromszor, meg rendesen ettem, minimális szénhidrát bevitel mellett...de ahogy egyszer megindultak a kilók, nem volt megállás...:)

      Törlés
  9. Ismerős a helyzet. Nekem mindenki mondja, hogy jól nézek ki, de nálam nem is az a gond, hogy mások mit gondolnak rólam, hogy kövérnek tartanak-e, mert magamnak szeretnék megfelelni. 18 éves vagyok, 164 cm, és évek óta 53 kg. Eddig rengeteget ettem, de nem híztam, ugyanis focizom, kimondottan sportmániás vagyok, emiatt akármit ehettem. Mostanában még inkább odafigyelek az étkezésre, és még többet mozgok. Ez a mostanában kb. 1 hónapot jelent, talán pár nappal kevesebbet. :) Hülyének tartanak, hogy fogyóztam, és egy bizonyos szinten igazuk is van, mert elhízva nem vagyok. Emiatt "abbahagytam" a fogyókúrámat, mert nem akarok úgy élni, hogy amint eszem valamit, bűntudatom van. Inkább vállalom a még több sportot. :) Szerény véleményem amúgy is az, hogy mindent lehet enni, de mértékkel. Normálisan kell táplálkozni, és akkor nem lesz gond.
    Na, de eltértem a tárgytól. :D Szóval, azt akartam kifejezni, hogy nem lényeg a mérleg mutatója. Nem mérvadó, csak akkor az, hogyha az illető saját magának akar megfelelni/bizonyítani, és nem a környezetében levő embereknek, akik olyan szerencsések, hogy rengeteg idővel rendelkeznek, és ezt mások kritizálására fordítják. Álszenteskedni nem akarok, amikor én meglátok egy embert, aki kövér, beugrik, hogy miért nem tesz ellene. Ha neki úgy jó, rendben, az ő dolga. De nem tudom felfogni, hogy az egészsége miért nem fontos neki. Számomra ez abszurd. :/ Nem az a lényeg, hogy teljesen fogyjon le, mert nekem technikailag nincs beleszólásom az ő életébe, az ő teste, azt tesz vele, amit akar. De az a test még jó pár évig az övé is marad, ezért szerintem mindent meg kellene tennie ahhoz, hogy a lehető legjobb egészségi állapota legyen.
    Bocsi, hogy sokat írtam. :$ :D
    http://weheartfashion.fanzoom.net/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi gond, örülök, ha valaki bővebben kifejti a véleményét, főleg az ilyen beszélgetősebb témákban.
      Én sosem sportoltam, sosem szerettem, pl futni nem is tudok, nézni is maximum a boxot szoktam, azt mondjuk szerettem csinálni is gimiben - bár leginkább feszültséglevezetés céljából, de most úgy is érzem, hogy valamennyit muszáj mozogni azért.
      Beleszólni olyan szinten nem szeretek, hogy pl. én is utálom, amikor valaki szinte megkövez, hogy mért dohányzok. Mindenkinek egyéni szoc. döntése, mit tesz, el lehet mondani a véleményt, de nem kell erőlködni, meg bunkózni, ugyanez van a súllyal is, de ismerek olyat is, akit elég sokat bántottak, holott nagyon komoly gondok vannak az életében - kiskorától kezdődően. Sokan evéssel "nyugtatják" meg magukat, és ok, ő dolga, de utána aztán ne halljam, hogy szegény ő kövér. :]

      Törlés
  10. èn 2 honapja diètàzom.orulok neki,mert az elmult pàr èvben igencsak jottek ràm a kilok.egyenlore 9 kilot adtam le,plusz 3-4 kilo de nem tudom biztosan,mert a sterssz miatt lement rolam pàr kilo a dièta elkezdèse elott.
    szoval vilàg èletemben 60 kilo volt,165cm magas vagyok.nekem nagyon jo volt igy,nem voltam vèkony de izmos sportos.most ezt a cèlt tuztem ki magam elè.elèrni a 60 kilot!!!remèlem osszejon:)

    VálaszTörlés
  11. Nekem is ugyanez a véleményem. Nem értem, hogy egyes emberek miért bántanak olyanokat, akik sosem tettek ellenük semmit, nem szóltak be nekik. Csak egyszerűen beszólnak. A szerencsétlen meg csak hallgat (magamból kiindulva hallgat...) és magában kattog. Én régebben (3-4 éve) szinte napi szinten értek a sértegetések, hogy dagadt, kövér, KANCA! és egyebek... Holott én mindig is csendes fajta voltam és vagyok is, soha nem ártottam senkinek, és szerintem nem is érdemeltem ki, hogy beszóljanak. Aztán amikor néha-néha eljutottam arra a szintre, hogy szóljak emiatt a tanárnak ő ilyenkor megfegyelmezte őket, akkor mindenki csak ült, mintha nem tettek volna semmit, mint a szentek. Ilyenkor reménykedtem benne, hogy eljutott a kicsi agyukig, hogy változtatni kéne, de minden csoda 3 napig tart, kaptam a következő sértéseket. És akik beszóltak mindig fiúk voltak. Neveletlenek. Szerintem már kicsi gyerekkorban meg kell nekik tanítani, hogy a lányokat (meg persze minden embert) tisztelni kell, mert az ember mindig azt kapja vissza a sorstól, amit ad. Ez a mottó az utóbbi időben mindig bennem van, és minden emberrel kedves vagyok (legalábbis próbálok az lenni, mert köcsög sosem voltam). Most evangélikus gimibe járok, így a Bibliával is kell közelebbről ismerkednünk. Ott is azt írják, szó szerint nem tudom; azt cselekedd, amit szeretnél, hogy mások cselekedjenek veled.
    Sokszor mégsem látom, hogy a rossz emberek a megérdemelt sorsot kapnák. Nekik is csak azt tudom kívánni, hogy változzanak meg. Rosszat kívánni senkinek sem szabad, mert még rosszul is végződhet.
    Tehát, a TITOK, amit minden embernek tudnia kéne: CSAK OLYAN DOLGOKRA GONDOLJUNK, AMIT SZERETNÉNK, HOGY MEGTÖRTÉNJEN! Ez a vonzás törvénye, amit ha megismerünk észrevesszük, hogy igaz. (Rhonda Byrne - A titok)
    Jó volt olvasni a posztod, teljesen egyetértek. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen én is olvastam a könyvet, bár azért a való életben nem ennyire nagyon egyszerű, vagyis hát nem egyik napról a másikra történik a dolog, de hidd el, előbb utóbb a gonoszkodók visszakapják még az élettől...

      Törlés
  12. Én is ugyanúgy éreztem magam, mint te. Egyszerűen nem tudtam elfogadni magam, pedig sosem voltam az a duci alkat. Aztán akaratomon kívül lefogytam, megszabadultam 12 kg-tól, persze nekem is közrejátszott a sok stressz + kb napi 1x max 2x eszek, de nem azért mert fogyni akartam/akarok, hanem mert egyszerűen nem kívánok semmit sem. Egyébként amióta lefogytam, sokkal sokkal jobb a közérzetem, rendszeresen sportolok. Én magamon mondjuk észre sem vettem, hogy fogytam, csak mindenki mondogatta, hogy milyen csinos lettem, meg hogy én tuti fogytam.
    De azért vannak még olyan pillanatok, amikor így is ducibbnak érzem magam, pedig 165 cm vagyok és 55 kg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én még egy 3-4 kilónak örülnék, de nem ragaszkodom görcsösen hozzá, igazából az első 8 kg nekem magamon nem is tűnt fel, azt hittem kitágult a nadrágom, de később kiderült, hogy nem.. :D
      Mondjuk ez is olyan szerintem, hogy hiába mondják hogy X cm-hez Y kiló az "illő", mert azért van amikor kevesebbnek vagy többnek tűnik az ember szerintem.

      Törlés
  13. Szerintem is az a lényeg, hogy elfogadjuk és jól érezzük magunkat a bőrünkben, és ne másért fogyózzunk, vagy hízzunk, hanem magunkért. Mindenki döntse el, hogy neki mi a jó :) !

    VálaszTörlés
  14. detto ígyvagyok énis, nagyon alacsony vagyok sajna, és ehhez sok kg..75vagyok most..
    egyelőre R.Réka torna, amíg nem találok jobbat..te milyen mozgást csinálsZ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én igazándiból hasonlót, csak ami épp eszembe jut, heti 3 alkalommal 3×25-ből most tartok ott, hogy 5×25 láb, kar, hasizom, a kargyakorlatokat 1 kg-s súlyzókkal. )természetesen nyújtással, bemelegítéssel)

      Törlés