2012. szeptember 20., csütörtök

Merj nemet mondani!

Sziasztok!

Már egy ideje érette ez a bejegyzés, de még ízlelgetnem kellett, megfogalmazni, végiggondolni, mit is akarok.

Forrás


Sokszor halljuk, hogy merj igent mondani erre meg arra meg amarra. És ez jó is, egy ideig. Több ízben térnék ki a témára, az első az lenne, hogy merjünk nemet mondani arra, ha valamit nem szeretnénk.

Néhány példa: elmenni bulizni valakivel, nem szeretnénk megvenni valamit, amit egy ismerős akar ránk tukmálni, de nekünk nem kell. Vagy közölni a nénivel, aki napi 2× hív a jobbnál jobb teleshop ajánlataival, hogy bocs nem érdekel.

Van néhány olyan dolog van az életben, amit nem szeretek, de muszáj, kötelező, nem lehet kiiktatni, például utálok buszozni, de el kellett mennem az iskolába, később a gyakorlatra, most meg dolgozni, ez meg csak busszal oldható meg. Vagy utálom a hivatalos helyekre való mászkálást, de meg kell tennie az embernek, el kell menni a csekkeket befizetni, megvenni a buszbérletet, levelet feladni, stb. Nem halálos, és próbálok nem negatívan hozzáállni, hanem szimplán túlélni az ilyen dolgokat, és ha már van pár ilyen, amit nem akarok, de muszáj, akkor ne legyen több!

A minap egy ismerős próbált eladni nekem fehérneműt, mondtam, jó, köszönöm, megnézem, DE szerintem nem. Tehát már eleve afelé terelgettem (legalábbis próbáltam), hogy köszönöm, rendes, hogy megnézhetem, de most nem nagyon kell. Jó.. Megmutatta, én megnéztem, mondtam, hogy hát, igazából most nem nagyon van rá szükségem, de azért köszönöm, de most nem kell. Erre előveszi a következő adagot, de még ezt nézd meg, és ha gáz szitu, ha nem, ha megbántom, ha nem, inkább azt mondom, hogy elnézést, de NEM! Mert nem fogok valamit megvenni, aminek nem veszem hasznát (illetve jelen esetben nem tetszik, nem használnám, nem hordanám), csak azért, mert valaki rám akarja tukmálni.

De ilyen például, amikor valaki elhív, és csak azért, hogy ne bántsuk meg, beleegyezünk, aztán végig a találkozó végét várjuk. Általában velem nincs ilyen, mivel ha bunkónak is tartanak, de közlöm, hogy bocs, most épp nincs kedvem. Nem, nem mindig van az, hogy nincs kedvem, de ha épp tényleg nincs, nem látom értelmét, hogy összekészülődjek, elmenjek, és fapofával ücsörögjek.

Vagy a fentebb említett példa, amikor zaklatnak telefonon, és nem szép dolog csúnyán beszélni, de van, hogy csak így sikerül lerázni valakit.

Az utcán meg folyamatosan odajönnek, leszólítanak, hogy vegyél egy naptárt, vagy vegyél egy képeslapot, adakozz a beteg kisgyereknek, satöbbi. NEM. Nem tudok, és nem akarok, mert nem hinném, hogy amit megveszek az utcán, abból a bevételből tényleg a kisgyerek fogja megkapni a pénzt, és majd meggyógyul és boldog lesz. Ha annyi pénzem lenne, akkor sem nekik adnám a pénzt, hanem inkább egy alapítványnak, amiről 100%-osan tudom, hogy oda fog kerülni a pénz, ahova mondják.

Forrás

És végül, de nem utolsó sorban... Mert ugye az eddig felsoroltak végül is a saját életünket "könnyíti" meg - vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy nem nehezítjük meg a saját dolgunkat, ha azt merjük mondani, hogy nem (lehetőleg minél kevésbé sértően)- viszont a másik fele, amit szintén gyakran tapasztalok, hogy a boltokban, fodrásznál, ilyesmi helyeken nem mernek nemet mondani.

Konkrét eset, bejön valaki, megkérdezi mennyi egy hajvágás, meddig vagyunk nyitva? Ennyibe kerül, eddig vagyunk nyitva - mondom én. Mire Ő válaszol, köszöni szépen, akkor visszajön egy fél órán belül. Én meg várok, várok, VÁROK... És nem jön. És amikor meg megyek haza, látom, hogy a városban kószál és nem mer rám nézni. MIÉRT?! Nem eszem meg, ha azt mondja, hogy köszönöm, csak érdeklődtem, még meglátom, hogy visszajöjjek- e. Vagy ha azt mondja, akkor köszönöm, nem szeretném, csak megkérdeztem. És ezt nem egy ember eljátszotta. Értem én, hogy neki ez nem nagy cucc, de amikor nekem azt mondja valaki, hogy itt és itt, ekkor és ekkor, akkor én azt elvárom, hogy betartsa a szavát. (Ha nem tudja, akkor értesítsen valahogy, oldja meg..)

De sokszor van, hogy 1-1 boltban, főként ruhaüzletek esetében vettem észre, hogy valaki közli az eladóval, hogy jó hát akkor visszajövök érte. MIÉRT KELL EZT MONDANI, HA TUDJUK, HOGY NEM?! Nem fog megenni az eladó, nem fogja hisztiroham közepette hozzánkb*szni a pénztárgépet, hogy márpedig akkor is megveszed vagy megdöglesz. Én megmondom őszintén, soha semmit nem vettem meg azért, és nem is mondtam azt, hogy visszajövök érte, amiről egyértelműen tudtam, hogy nem fog kelleni.

Az én szememben az ilyen emberek úgy ahogyan vannak, hiteltelenné válnak. Inkább mondja meg kerek perec valaki, hogy mit akar/nem akar, minthogy bájologjon műmosollyal...

Szeretném leszögezni, hogy senkit nem áll szándékomban megbántani, és megmondani a tuti, ez csak az én véleményem, az én látásmódom, elfogadom azt is, ha más nm így látja, csak nem szeretem.

Ti hogy álltok a témával? Zavartan inkább igent mondtok, aztán később megbánjátok, vagy inkább alapból megmondjátok kerek-perec?

Köszönöm a figyelmet, szép napot Nektek!

24 megjegyzés:

  1. Jó kis szösszenet volt ez is, én is megtanultam már nemet mondani, ha más szempontból is. Sok (SOK) embernek csináltam meg szívességből sminket, körmöt, ékszert anyagárban, és ennek ellenére általában semmit nem kapok viszonzásul. Amikor kezdett úgy alakulni, hogy csak akkor hívtak, ha kellett nekik valami, akkor szépen leépítettem az adott illetőkkel a kapcsolatot... Ugyanilyen a mellékmunka, most már tudom, hogy igenis kell időt hagyni a pihenésre is, és ezért megéri nemet mondani, ha kell. Lehet, hogy kevesebb pénzem lesz belőle, viszont sokkal nyugodtabb és mosolygósabb leszek, a pénzt meg szépen lassan megtanulom beosztani akkor is, ha kevesebb, mint amit megszoktam.

    No szóval mindenesetre köszi az újabb gondolatébresztőt, és szép, kellemetlenségektől mentes napot kívánok. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, ez meg a másik, én is amíg tanuló voltam, csomó (nem barát) ismerős egyből, hogy na MAJD HA VÉGEZTÉL a sulival (tehát addig nem, annyira nem bízik meg bennem és nem is áll szándékában segíteni nekem, eljönni, hogy tudjak kin gyakorolni), majd akkor csinálhatod ingyen a hajam. Hát hiába ismer a boltos kiskorom óta, nem adja ingyen a kenyeret... Persze, volt olyan még általános suliba, hogy bementem és nem volt nálam elég pénz, és mondta, hogy nyugodtan vigyem el és majd holnap hozom a 20 Ft-ot...
      Meg azért ez egy bizonyos szint után pofátlanság, de nagyon :S
      Neked is hasonlóan szép napot, most erősen koncentrálok, hogy a csomagjaim ideérjenek végre, akkor nagyon jó nap lenne :DD

      Törlés
  2. Szivemböl szólt a posztod.Egyébként tudod a mondást :"csak a rossz k..va nem tud nemet mondani"

    VálaszTörlés
  3. Jó kis reggel gondolatébresztő volt a bejegyzésed. Teljesen egyet értek vele, de sokszor nagyon nehéz nemet mondani. Volt olyan, hogy vettem egy képeslapot, karácsonykor, 1000 Ft-ért a beteg gyerekeknek. De lehet nem is nekik, nem tudom. De azt tudom, hogy utána sokkal boldogabb voltam. Aztán azóta már többször megállítottak Veszprémben is, többek közt, hogy vegyek egy könyvjelzőt, jelképes összegért, valami 2000 Ft-ért. Végighallgattam, szépen, illedelmesen, aztán mondtam, hogy nem. Erre ő, hogy kisebb összeget is felajánlhatok...itt elgondolkodtam, és nemet mondtam. Az a baj, h fogalmam sincs, hogy ők tényleg jók, tényleg a betegeknek gyűjtenek, mert ha igen, ha biztosan tudnám adnék én 100 Ft-ot, vagy többet, de ha nem megy jó helyre, akkor sajnálom azt a pénzt is...:S A legdurvább egyszer az volt, hogy felhívott egy telemarketinges, hogy ÉKSZERSZETT-et ajánl 999 Ft-ért. Visszaküldhetem, ha nem kell. Egy nap jött a csomag, benne egy borotva, két pengével...és a szöveg: telefonos megbeszélésünk, szóbeli szerződésünk (!!) alapján. Mi a f*sz????

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Előbbit átérzem, de amikor a csöves azt mondja, kaja kell, adj rá pénzt, bemegyek a boltba, és utánam vágja a kenyeret, akkor elgondolkozom, tényleg akarok- e idegeneken segíteni, vagy oldja meg mindenki maga, ha esetleg vannak, akkor a családjával, barátaival. Mert azt hiszem, a legtöbb ember azt kapja vissza, amit másoknak ad és kíván.
      Nagyon sajnálom a beteg embereket, beteg gyerekeket, de ezért is mondom, hogy ha tehetném, akkor úgy adakoznék, hogy tuti oda menjen, ahová szánom, és ne egyéb helyekre... :S

      Utóbbi meg eléggé gáz, ezt mégis hogy?! És mi lett a vége? :D

      Törlés
  4. Szia!

    Érdekes a téma amiről írsz, nekem is sokszor megfordult a fejemben ez a probléma.
    Számomra nem jelent nehézséget egy üzletben azt mondani, hogy nem köszönöm, csak nézelődök vagy érdeklődök. Hiszen senki és semmi nem kötelez rá, hogy vásároljak, vagy igénybe vegyek egy szolgáltatást.
    Más tészta viszont, amikor a barátaim akarnak rávenni velemire. Ilyenkor általában nehezen mondok nemet, ha elhívnak vagy éppen szívességet kérnek, pedig sokszor miután beleegyeztem, már meg is bánom a dolgot. Ez persze az én butaságom, de az utóbbi időben már dolgozok azon, hogy ne mások érdekeit nézzem először, hanem egészséges mértékben önző legyek, és a saját érdekeimet is szem előtt tartsam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan, egyébként azt sem szeretem, ha bemegyek egy boltba és egyből rám ugranak, hogy segítsenek- e, de az sem túl jó, ha köszönni sem bírnak, és látják, hogy fél órája ott szenvedek és nem találom amit keresek, és le se tojnak.. Szóval olyan egészséges 5-10 perc után ha látják, hogy nagyon akarok valamit, de nem találom, és mondjuk odamegyek, legalább próbáljon meg úgy tenni, mintha próbálna segíteni.. :D

      Én is sokáig így voltam a baráti dolgokkal, de jó ideje úgy vagyok vele, hogy ha nincs kedvem, nem látom értelmét, illetve én olyan vagyok, hogy ha ma felhívnak mondjuk 11kor, hogy 2kor találkozzunk, nagy valószínűséggel nemet mondok, mert nekem fel kell készülni ilyenekre "lelkileg", mármint tudod, ha már ott vagyok a városban és szólnak, akkor azért könnyebben mondom spontán azt hogy hát jó, menjünk, mint amikor esetleg azt terveztem, hogy takarítgatok, főzök vagy filmet nézek itthon.. :]

      Törlés
  5. szívemből szólsz, nagyon sokáig nem tudtam nemet mondani, de annyira nem, hogy abból pl kapcsolatok kezdődtek el, amiket egyáltalán nem akartam. a találkozásokkal vagyok most úgy, hogy inkább igent mondok, mert kb szívem szerint mindenre rávágnám azonnal a nemet, pedig olyankor sül el a legjobban, ha nincs hozzá kedvem. na de, most már olyan jól nemet mondok, hogy ihajj csuhajj. rokonlélek ikertesó:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondjuk a "nincskedvembulizn,deegyekukacmenjünk" dolgok sülnek el általában a legjobban :D

      Törlés
  6. NEM! :D

    Viccen kívül, egyetértek... Utálom, mikor valaki nem egyenes, akár velem szemben is. És én is utálok felesleges köröket futni, bár néha megteszem, mert valamikor tényleg nem egyértelmű bennem a "nem". Ilyenkor ki szoktam várni, hogy egyértelmű legyen, mert az sem jó, ha mindenre gondolkodás nélkül nemet mondok amiben pici kétely is van, aztán később mehetek vissza puncsolni. :D

    Velem is volt már, hogy boltban félretetettem valamit, hogy akkor majd visszajövök, de találtam mást. És azért nem fogok visszamenni már külön, hogy bocs nem.

    Pl amit meséltem, hogy szűz kókuszolajat akartam, nő ajánlott egyet, mondom oké, majd visszajövök érte, itthon leinformáltam a márkát és kiderült, hogy nem is jó. :S

    Meg a szívességkérés esete... Én is igyekszem jófej lenni az ismerősökkel, először másodszor persze lehet nyaggatni, de ha ebből rendszert csinálnak vagy nem viszonozzák mikor nekem kell valami, na olyat már nem játszunk...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó persze, olyan van, hogy mégis találsz mást, de amikor előre tudom, hogy nem kell, akkor szerintem felesleges azt mondani, hogy majd visszajövök.
      Főleg, mikor a kókuszolajas esetnél, hogy kiderül, hogy nem is az, akkor meg aztán nem is szabad inkább visszamenni, mert a végén még az eladó megmagyarázza... Amúgy ezt úgy utálom, mikor naivan megveszek valamit, mert részemről nyilván az, aminek az eladó mondja, és csak otthon derül ki, hogy nem is az :S
      Nálam az a baj, hogy sokszor nagyon segítőkész vagyok, pl elmegyek boltba, kell valami? Igen, hozzak egy csokit vagy vizet, bármit. Vagy lemegyek a postára, befizessem a csekkeket? Igen... És amikor magamtól felajánlom, mondják is, hogy igen, ha akarják, de amikor már átment ez abba, hogy rohadtul nem megyek postára, de lécci vigyem már le a csekket befizetni, akkor azért volt, hogy finoman megmondtam, hogy Neked ugyanannyi ám lesétálni odáig meg visszajönni, mint nekem... :S

      Törlés
  7. Helló, a nevem Verus, és bunkó vagyok. :(( :D
    Nekem sosem okozott gondot nemet mondani. De ha győzködnek, akkor hamar bepipulok. Pl. a fehérneműs eset... én kb. a 3. nem után mondtam volna, hogy "elmész te a pi**ába, mondom hogy NEM!". :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dinka :DDDD
      Én az ilyen telefonosoknál szoktam eldurranni, volt egyszer hogy hívtak vezetékesen, mondom köszönöm nem.
      Aztán a faxon, köszönöm nem.
      Megint vezetékes, és akkor kiakadtam, hogy hát nem értik már meg hogy nem??? Már 2× elmondtam.. Aztán a nő meglepődött, elnézést kért, hogy ugyan honnan kéne tudnia, hogy az is a mi számunk.. Mondom onnan, hogy ha már megvan a szám, nyilván ott a név, két telefon, ugyanarra a névre, címre, egy szám eltéréssel NYILVÁN ugyanazé az emberé :DD

      Törlés
  8. Buli utáni reggel ez így nagyon tetszett! Tényleg szívemből szóltál! Erről az az eset jutott eszembe, amikor múltkor nemet mondtam a bulira. Nem csak simán nemet mondtam, hanem meg is mondtam, hogy miért: mert nincs kedvem, nem akarok 1,5 órát utazni, nem vonz az egész úgy ahogy van. És akkor erre én lettem a hülye... vagyis nem mondta ki, de tudod, érzi azt az ember. És akkor elkezdett jönni a dolgaival, hogy ilyen lelkifurkát csináljon. Hát nekem nem fog. Nem vagyok ennyire egyszerű. Szívbaj nélkül mondok nemet lassan mindenre, amit nem akarok. Van akivel kevésbé vagyok erélyes, de van amikor csak úgy értik, ezzel nincs is semmi baj, nem szabad ez miatt rosszul éreznem magam :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont eszembe jutott ez az eset is, amikor ezt megírtam, ez a lelkifurkaokozás dolog a legszánalmasabb az egészben :(

      Törlés
    2. Jaj meg most jut eszembe a kedvencem ilyen képeslapos: jövök ki megpakolva minimum 3 táskával a Népligetben az pályaudvarról, komolyan a fülemen is táska, de hogy mindkét kezem tele, erre tukmálja: ránézek szúrósan és annyit kérdezek: Mégis melyik kezemmel vegyem el? Na azóta nem jön oda hozzám. Csak eléggé szarkasztikusnak kellett lennem. De tényleg ez azért már gáz, hogy szabad kezem sincs, de ő jön hogy vegyem el.

      Törlés
    3. Én ilyenkor direkt úgy szoktam hogy valamit még a kezembe kapok, ha tudok, meg általában csóválom a fejem :D
      De múltkor csúnyán beijedtem, pályaudvaron ültem, és bebambultam, erre egy csövi belemászik az arcomba.. Hát ugrottam egy jót.. :D

      Törlés
    4. Uh, az durva. De érted, ne egy táskával vonultam, hanem 3 v. 4 volt nálam, és akkor tukmál. Hát nyaljon inkább sót. Ekkora tapírságot.
      fúúúj csövi blááá, elhiszem, hogy megijedtél :D

      Törlés
  9. Igazad van. De enm egyszerű nemet modnani néha, pláne, ha nem akarod megbántani a másikat 8mert nem tetszik a ruha, mert nicns kedvem venni, vagy nem érdekel a dolog, de az illető miatt megnézed/végighallgatod)

    A boltban elteteni valamit, hogy majd visszajövök... naz ezt soha nem értettem. Ha nem kell, visszateszem. Életemben 2szer fordult elő olyan, hogy megkértem a pénztárost, hogy tegye el, mindjárt visszajövök érte:
    -ruha boltban. Kinéztem egy tök jó gatyát, a pénztárnál meg nem tudtam kifizteni, mert közölték, hogy nem lehet még náluk bankkártyával fizetni. Nálam meg nem volt annyi kp. Megkértem, rakja el, kerítek egy atm-et, veszek fel pénzt, és jövök is. És vissza is mentem. Ki is fizettem, el is vittem haza (és imádtam at a gatyót :D)
    -másik alkalom a DM-ben volt. Szintén kártyával fizettem volna. Lehúzták a kártyámat, erre kiírta a terminál, hogy fedezettlen kártya. Naneeee. Égtem, mint állat. Kértem a pénztárost, hogy tegye félre, átugrok a bankba, és leb*szom őket, hogy mi a francot szórakoztak, mikor pár napja kaptam meg a fizetésemet, és a kártya is még csak fél éves. Láttam a pénztáros arcán, hogy nem hisz nekem.
    A bank közölte, hogy minden oké. Vettem fel pénzt és visszamentem a DMbe, ahol a pénztáros meglátott, és hangosan, sűrűn elnézést kért, mert nem nálam volt a hiba, hanem lehalt a termináljuk. Ezt is kifizettem, és elvittem.

    Nem értem miért kell s*gget csinálni a szánkból. Amikor láttam a pénztároson, hogy nem hiszi el hogy visszajövök jobban égtem, mint mikor azt mondta, hogy fedezetlen kártya....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem mondom, hogy egyszerű, de a saját dolgomat könnyíthetem meg vele, ha már előre leszögezem, hogy bocs de most nem.
      Amúgy az ATM-es dolog is megesett már még az előző szalonban, hogy "veszek ki pénzt és visszajövök", na azóta jön... :D
      A DM-es meg nem gyenge :D Én ezért (is)utálok kártyával fizetni, bár amúgy sem preferálom.. :D

      Persze olyan volt, hogy azt mondtam, hogy ha jobbat nem találok (SOS kellett fehér gatya a vizsgára) akkor visszajövök érte, de direkt szóltam, hogy van belőle több, el ne tegye nekem.

      Törlés
  10. Őszintén szólva néha muszáj azt mondanom 1-1 boltban, hogy lehet, hogy visszajövök mert néhány eladó addig "tukmálja" az orrom alá a portékáját (ráadásul totál mást, mint amit eredetileg kértem tőle)hogy könnyebben szabadulok, ha azt hiszi sikerült rám sóznia valamit és majd vissza jövök érte.
    Mondom én, hogy köszönöm nem kell, nem ilyenre gondoltam, stb...de néhány embernek hiába beszél az ember, én meg vagyok annyira empatikus hogy nincs szívem lehurrogni, hogy nem érti meg b*ssza meg, hogy NEM KELL!
    Az persze más, ha a fodrásznál játssza ezt meg az ember, az gáz!!!
    Amiről én beszélek, az általában a kis üzletekben fordul elő, Piri néni ruha boltjába betéved 1nap 1 nézelődő és már ugrik is rá, nem enged amíg nem hiszi azt, hogy jó kereskedő módjára ránk sózott valamit:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, de ha csak 1-1 ember téved be, akkor előbb-utóbb sajna úgyis becsődöl Pirinéni :(

      Törlés
  11. Pár éve még nagyon jól viseltem a telefonosoktól kezdve a képeslaposokat. De mostmár bekeményítettem mert hihetetlen komolyan ezeknek az embereknek a viselkedése meg nem azért, de honnan tudjam, hogy tuti odament az 1000 Ft a beteg gyerekeknek?! Sehonnan. A telefonosoktól meg kivagyok, mondom egyszer, hogy köszönöm, de nem érdekel ez a dolog, erre: de miért? meg hasonlók, hát örüljön, hogy normálisan mondtam nemet. Meg egyszer térítőknek nem tudtam nemet mondani határozottan és 1 órán át álldogáltam az ajtóban hallgatva őket, na azóta keményebb lettem és ha jönnek mehetnek is egyből.

    VálaszTörlés